Nemzeti gyásznap október 6-a, amikor az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverése után Aradon kivégezték a 13 hős vértanút, valamint ugyanezen a napon Pesten gróf Batthyány Lajost, Magyarország első független, felelős kormányának vezetőjét is meggyilkolták.

Az aradi vértanúk nevüket és életüket a szabadság eszméjével együtt örökre beleírták a magyarság történetébe. Habár a szabadságharc elbukott, hőseink áldozata nem volt hiábavaló. Mártírhaláluk a magyar nemzet küzdelmének és áldozatvállalásának szimbólumává vált.

Iskolánk közössége idén is méltó módon emlékezett meg az aradi vértanúkról. A megemlékezés különleges volt, hiszen vendégeink, a csehországi Vlašim városából érkezett diákok is csatlakoztak hozzánk. Ők az Erasmus+ program keretében töltenek egy hetet iskolánkban, és ez volt az első tanítási napjuk nálunk.

Vendégeink egy rendhagyó történelemórán is részt vehettek, ahol rövid előadást hallhattak nemzeti hőseinkről és mártírjainkról. Az óra interaktív elemekkel folytatódott: Kahoot! kvíz segítségével elevenítettük fel az ismereteket, és az AI segítségével „élő adásban” Abraham Lincolnnal is „találkozhattunk”, akit a cseh és magyar diákok közösen kérdezhettek arról, mit gondolt ezekről az időkről és a szabadság eszméjéről. Külön öröm volt számunkra, hogy angol nyelven, közös kommunikációs eszközünkkel élhettük meg együtt a megemlékezést.

Így vendégeink nemcsak tanúi, hanem aktív részesei is lehettek az iskolai ünnepségnek.
A közös emlékezés az aulában elhelyezett emléktáblánál virággal és mécsesgyújtással zárult – megható, méltó befejezéseként a közös megemlékezésnek.

Szokásainkhoz híven intézményünk minden tanulója leróhatta tiszteletét az aradi vértanúk előtt.
Az aulában elhelyezett emléktáblánál a diákok egy-egy szál virágot helyeztek el, és mécsest gyújtottak a hősök emlékére.

Kalteneckerné Kupecz Orsolya és Szabados- Szegvári Szilvia

2025. Október 5-én reggel találkoztunk a prágai főpályaudvaron, mindannyian izgatottak voltunk, és egy kicsit stresszeltünk is az egész utazás miatt. A találkozó után a vágányhoz mentünk, ahonnan a vonatunk 9:42-kor indult Budapestre. Felszálltunk, és útnak indultunk. Menet közben szerveztünk, intézkedtünk és kérdéseket tettünk fel egymásnak. Létrehoztunk egy WhatsApp-csoportot is, ami kellemes élmény volt az egész expedíciónk számára. Útközben végig Csehország, Szlovákia, majd Magyarország szépségeiben gyönyörködtünk. Amikor először léptük át a szlovák-magyar határt, mindannyian kaptunk egy kis kultúrsokkot. Délután 4:28-kor szerencsésen megérkeztünk a budapesti főpályaudvarra. A megérkezés után fél órával indult volna a vonatunk Monor városába. Sajnos az első vonatot lekéstük, így a következővel mentünk. Egyszerre fáradtan és izgatottan, este hat óra körül érkeztünk meg Monorra, és végre találkoztunk a fogadócsaládjainkkal. Kettesével osztottak be minket a családokhoz, így minden pár megtalálta a saját családját, készítettünk egy fotót, és mindenki elindult az új otthonába erre a hétre. Az este hátralévő részét a család megismerésével töltöttük.

Másnap reggel ébredés után az iskolában volt találkozónk. Az udvaron gyűltünk össze, ahol egy kis ünnepséget tartottak, mivel az a nap egy olyan múltbéli esemény gyásznapja volt, amely kulcsfontosságú volt Magyarország szabadsága szempontjából. Reggel 8:00-kor mindannyian bementünk az osztályba, megismertük egymást, és bemutatták az e heti projektet. Már a legelső szünetben megismertették velünk a magyar törvényeket, amelyek tiltják a mobiltelefonok használatát az iskolákban. Csak a tanár engedélyével, az órákon lehet használni őket. Van egy kisebb különbség az oktatásban is – az általános iskolát a nyolcadik osztályban fejezik be. Az iskolában, ahol voltunk, évfolyamonként csak két osztály működött. A csoport, amelyben voltunk és amellyel az időt töltöttük, a korábban említett két osztály kiválasztott diákjaiból állt. Különbségnek tekinthető az órák és a szünetek eltérő hossza is – egy óra itt 45 percig tart, a szünet pedig 15 perces. A szünet utáni következő órában történelemóránk volt, amelyen a már említett gyásznapról tanultunk. A végén egy közös Kahoot-játékot is játszottunk mindenkivel. Ezen óra után folytatódott az ismerkedés, különböző játékokkal, amelyek közelebb hoztak minket egymáshoz. A játékok a vlašimi iskolánkban, a KIVI-órákon játszott játékokra emlékeztettek minket. Földrajz volt aznap az utolsó tanulmányi óra, ahol megismertük Magyarország térképét – a helyi folyókat, alföldeket vagy hegyeket. Egy óra elteltével mentünk az első ebédünkre, amely húslevest tartalmazott, a főétel pedig olyan ízű volt, mint a mi sodós buktánk (aranygaluska), csak mákkal megszórva. Miután uzsonnáztunk az iskola étkezdájában, elmentünk sétálni Monor körül. Kimentünk a játszótérre is, ahol egy kicsit szétváltunk, a napot pedig egy helyi kávézóban zártuk, ahol rendeltünk valamilyen desszertet és hozzá italt. A kávézóban elfogyasztott desszert után, délután 4:00-kor a szülők jöttek elénk, és a nap hátralévő részét a családdal töltöttük.

Másnap reggel ismét az iskolában találkoztunk. Ezen a napon volt az első három IK-óra (informatika), ahol csoportokban pólókat és madáretetőket terveztünk. A projekt részeként más programokkal is megtanultunk dolgozni. Délelőtt 11:00-kor kimentünk a hátsó udvarra, ahol a tornaórát töltöttük. Valaki röplabdázott, valaki kosárlabdázott és más játékokat játszott. Nagyon élveztük ezt az órát, és a sportban is megismertük egymást. A torna után éhesen mentünk ebédelni, ahol helyi levessel, valamint húsgolyóval és kétféle körettel etettek meg minket. Ebéd után elkezdtünk 3D-s öt- és tízkoronás érméket tervezni a Tinkercad programban, amellyel a mi iskolánkban már dolgoztunk. Ez nem fogott ki rajtunk, és az érméket ezután elkezdték kinyomtatni. Az iskolai nap végén, délután 2:00-kor eljött az idő, hogy megismerjük a családot. Mindenki másképp használta fel ezt az időt, és mindenki nagyon élvezte. Az egész nap után este írtunk egymásnak – ahogy minden nap tesszük –, majd lefeküdtünk az ágyunkba.

Elérkezett a harmadik nap, és reggel 8:00-kor találkoztunk az állomáson. Ezen a napon a fővárosba, Budapestre mentünk kirándulni. Amint megérkeztünk, a tanárok trdelník-et (kürtőskalácsot) vettek nekünk, amit egészen a Parlament épületéig majszoltunk. A nap folyamán rengeteg látnivalót látogattunk meg – a Széchenyi lánchídtól a budai váron át a Városligetig. A Monorra való visszautazás előtt megálltunk lángosozni, ami mindenkinek nagyon ízlett. Aztán délután 4:00 körül villamossal mentünk a főpályaudvarra, majd vissza Monorra. Teljesen kidőlve, az építészet és a természet jelenlévő szépségétől lenyűgözve vettek minket magukhoz a családjaink, akik hazavittek, mi pedig lefeküdtünk az ágyunkba.

A negyedik nap reggelén az iskola bejáratánál találkoztunk, majd elindultunk a kirándulás következő napjára – ezúttal ismét Monoron. A szőlőültetvények felé menet megcsodáltuk a helyi természet szépségét. Ezután a szőlőben sétáltunk és szórakoztunk. Megnéztük a pincéket is, ahol a termelés folyik. Ebéd előtt felmentünk a kilátóba, ahol „számháborút” játszottunk. Élveztük a játékot, és az eredmények egyértelműek voltak – 2:0 a narancssárga csapat javára. Az ebéd a pincében volt. Hagyományos magyar gulyást kaptunk, ami nagyon ízlett nekünk. Desszertként almás-mákos és túrós rétest kóstoltunk. A nap hátralévő részét a szőlőben töltöttük játékkal, majd busszal Üllő városába mentünk bowlingozni. A bowlingpályán pizzáztunk, 18:00-kor pedig jöttek értünk a családok és hazavittek minket, ahol csak bepakoltunk és lefeküdtünk aludni.

Úgy repült, mint a kismadár – elérkezett az ötödik nap. Reggel mindannyian stresszelve az utazás miatt, és egyúttal szomorúan, hogy ma el kell hagynunk az iskolát és az új barátainkat, találkoztunk. Az első és egyben utolsó kémiaóránkon sólámpákkal végeztünk kísérletet, amelyek a cseh zászlónk trikolórját mutatták. A következő órában a „hulladékcsökkentés” témáját is érintettük, ahol levetítettünk egy videót egy emberről, aki 5 év alatt mindössze egy befőttesüvegnyi hulladékot termelt. Ezután megvitattuk a gondolatainkat, posztereket készítettünk és társasjátékoztunk. A hét utolsó órája – a projekt vége. Az az óra, amelyben félig búcsút vettünk egymástól és befejeztük a projektjeinket. Megmutattuk, hogyan sikerültek az előző napok alkotásai, és néhányan még könnyeket is hullattak. Az utolsó ebédünk után, ahol borsóleves és rántott hús volt körettel, elmentünk élelmiszert vásárolni a helyi boltokba. Amikor visszatértünk az iskolába, fogtuk a táskáinkat vagy bőröndjeinket, és kimentünk az állomásra. Néhány új barátunk még annyira kedves is volt, hogy vitte a bőröndünket. Az állomáson mindannyian elbúcsúztunk, néhányan a családoktól is, és 14:21-kor felszálltunk a vonatra. Integettünk egymásnak, és hirtelen szem elől tévesztettük a barátainkat; néhányan, teljesen meghatódva és elérzékenyülve, még sírtak is a vonaton.

Ez a hét tele volt csodálatos élményekkel, különösen felejthetetlenekkel, amelyekre jó szívvel fogunk emlékezni. Lehetőséget kaptunk egy másik nyelven való kommunikációra, és rengeteg új tapasztalatot szereztünk. Hiányozni fognak a magyar barátaink, és reméljük, hogy valamikor újra találkozunk velük – talán jövőre, amikor ők jönnek hozzánk, legalábbis néhányukkal.

Iskolánk idén is csatlakozott az Autómentes Naphoz, amelyet 2025. szeptember 22-én rendeztünk meg. Nagy örömünkre a tanulók többsége ezen a napon autó nélkül érkezett az iskolába – gyalogosan, kerékpárral vagy rollerrel. Jó volt látni, hogy a diákok milyen lelkesedéssel vettek részt a kezdeményezésben, amely a környezet védelmét és az egészségesebb életmódot is támogatja.

A program különlegességét idén az Iskolai Szülői Szervezet és a Szülők önzetlen felajánlása adta: rengeteg friss gyümölcsöt és zöldséget biztosítottak a gyerekeknek, akik örömmel fogyasztották a finomságokat. Az alma, szőlő, körte, répa és más szezonális finomságok igazi egészséges jutalomként szolgáltak a résztvevőknek.

Hálás köszönetünket fejezzük ki az Iskolai Szülői Szervezetnek és a Szülőknek a nagylelkű támogatásért, valamint pedagógiai asszisztenseinknek a szervezésben és lebonyolításban nyújtott segítségükért. Nekik köszönhetően az Autómentes Nap nemcsak környezettudatos, hanem közösségépítő élménnyé is vált.

Bízunk benne, hogy jövőre is legalább ilyen lelkesedéssel tudjuk folytatni a hagyományt, és még többen választják majd a környezetbarát közlekedést ezen a különleges napon – és akár a mindennapokban is.

Iskolánkban szeptember 22–24. között zajlott le az idei papírgyűjtés, amely minden várakozást felülmúlt. Három nap alatt rekord mennyiségű papír gyűlt össze, amire méltán lehetünk büszkék. Ez a szép eredmény ismét megmutatta, mennyire összetartó és aktív közösségünk van. A kedvező időjárásnak köszönhetően a gyűjtés jó hangulatban, zökkenőmentesen zajlott. Tanulóink hatalmas lelkesedéssel és kitartással vettek részt a gyűjtésben. A diákok nemcsak a papír behozatalában, hanem a pakolásban és rendezésben is rengeteget segítettek. A papírgyűjtés nem csupán anyagi támogatást jelent iskolánk számára, hanem környezetvédelmi szempontból is fontos: a begyűjtött papír újrahasznosítása hozzájárul Földünk megóvásához. Nagy öröm számunkra, hogy tanulóink megtapasztalhatták, mennyit érhet az összefogás, és hogyan lehet közösen tenni a fenntartható jövőért.

Az osztályok közötti verseny a következőképpen alakult:

I.helyezett: 7.a osztály

II.helyezett: 8.a osztály

III.helyezett: 2.a osztály

Ezúton szeretnénk köszönetet mondani az iskola dolgozóinak is, akik a szervezésben és a lebonyolításban fáradhatatlanul helyt álltak, valamint minden szülőnek, családnak és támogatónak, akik papírt hoztak. Minden egyes csomag hozzájárult ahhoz, hogy közösen ilyen kimagasló eredményt érhessünk el.

Reméljük, hogy jövőre is hasonlóan sikeres és eredményes papírgyűjtést zárhatunk majd együtt!

Az idei évben másodszor tettünk eleget Németh Tamás felkérésének és tizenhárom néptáncos gyermekkel felléptünk a szeptember 6-án Gombán megrendezett Pega Pata Parádén. Gyermekeink hagyományos népi körjátékok mellett három tánccal készültek. Három nagyobb gyermekünk támogatásával 5 kislány és 5 kisfiú állt színpadra a legkisebbek közül a csodálatos viseletekben és csizmácskákban. Bemutatójuk egyértelműen tükrözte milyen szeretettel és beleéléssel vesznek részt a csapat munkájában. A szülők nem csak szeretettel nézték és támogatták gyermekük fellépését, de volt, aki ebédet főzött minden résztvevőnek és még a főzőversenyen is részt vettek, ahol a rengeteg résztvevő közül a második helyezettnek járó díjat is elhozták. Szeretettel köszönjük minden szülő támogató segítségét.

Papp Anna és Tóth Zsolt tanítók

Nagy örömmel adunk hírt arról, hogy iskolánk Erasmus pályázata nyertesként került ki!

Ez lehetőséget ad nemzetközi tapasztalatszerzésére, hozzájárul kollégáink nyelvi nyelvi készségeinek fejlődéséhez és a kulturális nyitottság erősítéséhez. A résztvevők új módszertani ismeretekkel, ötletekkel és jó gyakorlatokkal gazdagodnak, amelyeket a mindennapi oktatásban is hasznosítani fognak majd. Boldogok vagyunk, hogy iskolánk nemzetközi kapcsolatai bővülnek.

Köszönjük az Erasmus csapatunk kitartó munkáját, a projektjük megvalósításához sok sikert kívánunk!

Több mint négy évtizedes, elhivatott és példamutató pedagógusi munkájának elismeréseként Kovács Gyula Károlyné Pedagógus Szolgálati Emlékéremben részesült.

Pályafutása során hivatását mindig magas színvonalon, lelkiismeretesen végezte. Diákjai és kollégái egyaránt nagy tisztelettel és szeretettel fordultak felé, iskolájához több mint 40 éven át hűségesen kötődött.

Az iskolai közösség aktív és meghatározó tagjaként évtizedeken keresztül szolgálta az oktatás ügyét, hozzájárulva generációk neveléséhez és fejlődéséhez.

A rangos elismerést tanévzárónkon Dr. Hrutkáné Molnár Monika, a Monori Tankerületi Központ igazgatója adta át Gabi néninek.