2025. Október 5-én reggel találkoztunk a prágai főpályaudvaron, mindannyian izgatottak voltunk, és egy kicsit stresszeltünk is az egész utazás miatt. A találkozó után a vágányhoz mentünk, ahonnan a vonatunk 9:42-kor indult Budapestre. Felszálltunk, és útnak indultunk. Menet közben szerveztünk, intézkedtünk és kérdéseket tettünk fel egymásnak. Létrehoztunk egy WhatsApp-csoportot is, ami kellemes élmény volt az egész expedíciónk számára. Útközben végig Csehország, Szlovákia, majd Magyarország szépségeiben gyönyörködtünk. Amikor először léptük át a szlovák-magyar határt, mindannyian kaptunk egy kis kultúrsokkot. Délután 4:28-kor szerencsésen megérkeztünk a budapesti főpályaudvarra. A megérkezés után fél órával indult volna a vonatunk Monor városába. Sajnos az első vonatot lekéstük, így a következővel mentünk. Egyszerre fáradtan és izgatottan, este hat óra körül érkeztünk meg Monorra, és végre találkoztunk a fogadócsaládjainkkal. Kettesével osztottak be minket a családokhoz, így minden pár megtalálta a saját családját, készítettünk egy fotót, és mindenki elindult az új otthonába erre a hétre. Az este hátralévő részét a család megismerésével töltöttük.
Másnap reggel ébredés után az iskolában volt találkozónk. Az udvaron gyűltünk össze, ahol egy kis ünnepséget tartottak, mivel az a nap egy olyan múltbéli esemény gyásznapja volt, amely kulcsfontosságú volt Magyarország szabadsága szempontjából. Reggel 8:00-kor mindannyian bementünk az osztályba, megismertük egymást, és bemutatták az e heti projektet. Már a legelső szünetben megismertették velünk a magyar törvényeket, amelyek tiltják a mobiltelefonok használatát az iskolákban. Csak a tanár engedélyével, az órákon lehet használni őket. Van egy kisebb különbség az oktatásban is – az általános iskolát a nyolcadik osztályban fejezik be. Az iskolában, ahol voltunk, évfolyamonként csak két osztály működött. A csoport, amelyben voltunk és amellyel az időt töltöttük, a korábban említett két osztály kiválasztott diákjaiból állt. Különbségnek tekinthető az órák és a szünetek eltérő hossza is – egy óra itt 45 percig tart, a szünet pedig 15 perces. A szünet utáni következő órában történelemóránk volt, amelyen a már említett gyásznapról tanultunk. A végén egy közös Kahoot-játékot is játszottunk mindenkivel. Ezen óra után folytatódott az ismerkedés, különböző játékokkal, amelyek közelebb hoztak minket egymáshoz. A játékok a vlašimi iskolánkban, a KIVI-órákon játszott játékokra emlékeztettek minket. Földrajz volt aznap az utolsó tanulmányi óra, ahol megismertük Magyarország térképét – a helyi folyókat, alföldeket vagy hegyeket. Egy óra elteltével mentünk az első ebédünkre, amely húslevest tartalmazott, a főétel pedig olyan ízű volt, mint a mi sodós buktánk (aranygaluska), csak mákkal megszórva. Miután uzsonnáztunk az iskola étkezdájában, elmentünk sétálni Monor körül. Kimentünk a játszótérre is, ahol egy kicsit szétváltunk, a napot pedig egy helyi kávézóban zártuk, ahol rendeltünk valamilyen desszertet és hozzá italt. A kávézóban elfogyasztott desszert után, délután 4:00-kor a szülők jöttek elénk, és a nap hátralévő részét a családdal töltöttük.
Másnap reggel ismét az iskolában találkoztunk. Ezen a napon volt az első három IK-óra (informatika), ahol csoportokban pólókat és madáretetőket terveztünk. A projekt részeként más programokkal is megtanultunk dolgozni. Délelőtt 11:00-kor kimentünk a hátsó udvarra, ahol a tornaórát töltöttük. Valaki röplabdázott, valaki kosárlabdázott és más játékokat játszott. Nagyon élveztük ezt az órát, és a sportban is megismertük egymást. A torna után éhesen mentünk ebédelni, ahol helyi levessel, valamint húsgolyóval és kétféle körettel etettek meg minket. Ebéd után elkezdtünk 3D-s öt- és tízkoronás érméket tervezni a Tinkercad programban, amellyel a mi iskolánkban már dolgoztunk. Ez nem fogott ki rajtunk, és az érméket ezután elkezdték kinyomtatni. Az iskolai nap végén, délután 2:00-kor eljött az idő, hogy megismerjük a családot. Mindenki másképp használta fel ezt az időt, és mindenki nagyon élvezte. Az egész nap után este írtunk egymásnak – ahogy minden nap tesszük –, majd lefeküdtünk az ágyunkba.
Elérkezett a harmadik nap, és reggel 8:00-kor találkoztunk az állomáson. Ezen a napon a fővárosba, Budapestre mentünk kirándulni. Amint megérkeztünk, a tanárok trdelník-et (kürtőskalácsot) vettek nekünk, amit egészen a Parlament épületéig majszoltunk. A nap folyamán rengeteg látnivalót látogattunk meg – a Széchenyi lánchídtól a budai váron át a Városligetig. A Monorra való visszautazás előtt megálltunk lángosozni, ami mindenkinek nagyon ízlett. Aztán délután 4:00 körül villamossal mentünk a főpályaudvarra, majd vissza Monorra. Teljesen kidőlve, az építészet és a természet jelenlévő szépségétől lenyűgözve vettek minket magukhoz a családjaink, akik hazavittek, mi pedig lefeküdtünk az ágyunkba.
A negyedik nap reggelén az iskola bejáratánál találkoztunk, majd elindultunk a kirándulás következő napjára – ezúttal ismét Monoron. A szőlőültetvények felé menet megcsodáltuk a helyi természet szépségét. Ezután a szőlőben sétáltunk és szórakoztunk. Megnéztük a pincéket is, ahol a termelés folyik. Ebéd előtt felmentünk a kilátóba, ahol „számháborút” játszottunk. Élveztük a játékot, és az eredmények egyértelműek voltak – 2:0 a narancssárga csapat javára. Az ebéd a pincében volt. Hagyományos magyar gulyást kaptunk, ami nagyon ízlett nekünk. Desszertként almás-mákos és túrós rétest kóstoltunk. A nap hátralévő részét a szőlőben töltöttük játékkal, majd busszal Üllő városába mentünk bowlingozni. A bowlingpályán pizzáztunk, 18:00-kor pedig jöttek értünk a családok és hazavittek minket, ahol csak bepakoltunk és lefeküdtünk aludni.
Úgy repült, mint a kismadár – elérkezett az ötödik nap. Reggel mindannyian stresszelve az utazás miatt, és egyúttal szomorúan, hogy ma el kell hagynunk az iskolát és az új barátainkat, találkoztunk. Az első és egyben utolsó kémiaóránkon sólámpákkal végeztünk kísérletet, amelyek a cseh zászlónk trikolórját mutatták. A következő órában a „hulladékcsökkentés” témáját is érintettük, ahol levetítettünk egy videót egy emberről, aki 5 év alatt mindössze egy befőttesüvegnyi hulladékot termelt. Ezután megvitattuk a gondolatainkat, posztereket készítettünk és társasjátékoztunk. A hét utolsó órája – a projekt vége. Az az óra, amelyben félig búcsút vettünk egymástól és befejeztük a projektjeinket. Megmutattuk, hogyan sikerültek az előző napok alkotásai, és néhányan még könnyeket is hullattak. Az utolsó ebédünk után, ahol borsóleves és rántott hús volt körettel, elmentünk élelmiszert vásárolni a helyi boltokba. Amikor visszatértünk az iskolába, fogtuk a táskáinkat vagy bőröndjeinket, és kimentünk az állomásra. Néhány új barátunk még annyira kedves is volt, hogy vitte a bőröndünket. Az állomáson mindannyian elbúcsúztunk, néhányan a családoktól is, és 14:21-kor felszálltunk a vonatra. Integettünk egymásnak, és hirtelen szem elől tévesztettük a barátainkat; néhányan, teljesen meghatódva és elérzékenyülve, még sírtak is a vonaton.
Ez a hét tele volt csodálatos élményekkel, különösen felejthetetlenekkel, amelyekre jó szívvel fogunk emlékezni. Lehetőséget kaptunk egy másik nyelven való kommunikációra, és rengeteg új tapasztalatot szereztünk. Hiányozni fognak a magyar barátaink, és reméljük, hogy valamikor újra találkozunk velük – talán jövőre, amikor ők jönnek hozzánk, legalábbis néhányukkal.
