Idén tavasszal részt vettem az iskola erdélyi kirándulásán, amely rengeteg élményt és emléket adott nekem. Már az induláskor mindenki nagyon izgatott volt. A buszon beszélgettünk, zenét hallgattunk, viccelődtünk, és alig vártuk, hogy megérkezzünk az első állomásunkra.
Utunk első megállóhelye Nagyvárad volt. Sétáltunk a város hangulatos belvárosában, és több érdekes épületet is megcsodáltunk. Már itt éreztem, hogy különleges napok várnak ránk. Innen Körösfőre utaztunk, ahol megnéztük a híres református templomot. Nagyon tetszett a festett kazettás mennyezet, amelynek színes mintái igazán különlegessé tették az épületet. Ezután a kirakodóvásárban nézelődtünk, ahol sok szép kézműves tárgyat és ajándékot lehetett vásárolni.
Szállásunk Torockón volt, amely talán az egyik leghangulatosabb település volt az egész út során. A fehér házak, a rendezett utcák és a háttérben magasodó Székelykő lenyűgöző látványt nyújtottak. Esténként sokat beszélgettünk a szobákban, ezért bevallom, nem sokat aludtunk. Annyi élmény ért bennünket napközben, hogy este még sokáig meséltük egymásnak a nap legjobb pillanatait.
A következő napokban számos érdekes helyet kerestünk fel. Kolozsváron különösen nagy hatással volt rám Mátyás király híres lovasszobra. Jó érzés volt olyan helyen állni, amely ennyire fontos része a magyar történelemnek.
A kirándulás egyik legnagyobb élménye a Tordai-sóbánya volt. Amikor leereszkedtünk a mélybe, olyan érzésünk támadt, mintha egy föld alatti városba érkeztünk volna. A hatalmas csarnokok és a különleges fények mindenkit lenyűgöztek. A liftnél azonban akadt egy kis probléma, mert a kiírás nem volt teljesen egyértelmű, ami nagyon vicces helyzetet eredményezett, és még sokáig nevettünk rajta.
A Tordai-hasadék szintén felejthetetlen élmény marad számomra. A magas sziklafalak között sétálva úgy éreztem magam, mintha egy természetfilm szereplője lennék. A különleges táj szépsége mindenkit lenyűgözött, és rengeteg fényképet készítettünk.
Marosillyén a Bethlen kastély lakótornyát is megnéztük. Érdekes volt testközelből látni egy olyan történelmi emléket, amelyről korábban csak tanultunk. Az ilyen helyeken sokkal könnyebb elképzelni a régi korok eseményeit , különlegessé tette az is, hogy korabeli ruhákba lehetett felöltözni.
Számomra azonban talán Vajdahunyad vára volt a legizgalmasabb helyszín. Már kívülről is impozáns látványt nyújtott a tornyaival és a hatalmas falaival. A várban különösen a kínzókamra keltette fel az érdeklődésemet. Egyszerre volt hátborzongató és izgalmas látni a régi eszközöket. A látogatás végén azonban hirtelen leszakadt az ég, és egy hatalmas zápor teljesen eláztatott bennünket. Akkor nem örültünk neki, de ma már ez az egyik legviccesebb emlékem az útról.
Jártunk Déván a Böjte Csaba által alapított Szent Ferenc Alapítvány gyermekotthonában is. Bár Böjte Csabával személyesen nem találkozhattunk, két fiatal fogadta csoportunkat, akik bemutatták mindennapi életüket. Átadtuk az összegyűjtött adományokat, a diákok pedig kérdéseket tehettek fel, így személyes tapasztalatokat szerezhettek a külhoni magyar közösségek életéről. Szívszorító volt hallani, hogy vanak olyan gyermekek, aki pár hónaposan kerülnek be az otthonba.
A kiemelt helyszíneken kívül még számos érdekes városban, emlékhelyen és történelmi látnivalón jártunk. Ez a néhány nap nemcsak a tanulásról szólt, hanem a közös élményekről és a barátságokról is. Rengeteget nevettünk, sok új dolgot fedeztünk fel, és olyan emlékekkel gazdagodtunk, amelyekre biztosan még sok év múlva is szívesen fogok visszagondolni.
Bódis Jázmin, Kocsis Milán, Papp Tamás 7. b osztályos tanulók
