„A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon…”
/Albert Camus/
A magyar forradalom egyik óráról a másikra tört ki. Egyik óráról a másikra „hasadt meg az égbolt, mert a nép azt mondta: elég volt! Az elnyomók sem számítottak erre. Azt hitték, bármit meg lehet tenni az emberekkel, bármit meg lehet tenni egy nemzettel. Akik nem haltak meg a szovjet tankok ágyútüze és a golyózápor közepette, azokat halálra ítélték, megölték, bebörtönözték, tönkretették vagy elüldözték. Bár elbuktak, mégis hősök lettek. Olyanok, akik példaként állnak a rákövetkező nemzedékek előtt.
A magyar forradalom úgy kezdődött az ifjúság tüntetésével, mint 1848 márciusában Petőfiék forradalma. Úgy is folytatódott a túlerővel vívott harccal, s úgy is végződött, vezérei kivégzésével.
1956. október 23-a távoli és közeli is egyben. Érintve vagyunk szüleink, nagyszüleink, idősebb rokonaink, ismerőseink által. A nap cselekvő részesei közül sokan itt vannak még közöttünk. Élnek, emlékeznek. Emlékeiket átadják nekünk, amit mi őrzünk, ápolunk.
2023. október 20-án a Himnusz eléneklése után a 7.b osztály ünnepi megemlékező műsorát nézhettük meg. Közösen emlékeztünk a 67 éve történt eseményekről, és tisztelegtünk az 1956. október 23-i forradalom és szabadságharc hősei előtt.
Az osztály és az énekkar szeptembertől lelkesen készült a megemlékezésre.
Történet:
Két gyermek a padláson, a nagyszülőktől maradt emlékeket talál. A ládából előkerült napló felolvasása után a színpadon megelevenedtek korhű ruhákban az akkori események, történések, dallamok.
A műsor végén a szereplők utolsó mondata:
„1989. október 23-án – a forradalom 33. évfordulóján- az Országház előtt kikiáltották a Magyar Köztársaságot.”
Köszönet a teljes 7.b osztálynak, Tóth Csilla tanárnőnek és az énekkarnak, Seregi Évának, Erős Imrének, Istvánfi Zoltánnak, Erdély Jánosnak, Wild Tündének, Nagy Szilviának, Gálné Fazakas Lilinek, és ezen kívül mindenkinek, akik segítették munkámat.
Wohner István, pedagógus
