Minden év február 25-én emléknap keretében hajtunk fejet a kommunista diktatúrák áldozatai
előtt, figyelmeztetőként és emlékeztetőként a korszak történéseire és a tanulságok levonására.
1947. február 25-én a szovjet hatóságok őrizetbe vették Kovács Bélát, a FKGP főtitkárát,
majd a Szovjetunióba hurcolták. Titkos perben, koholt vádak alapján húszévnyi
kényszermunkára, illetve börtönbüntetésre ítélték. A politikus letartóztatása és fogvatartása az
első lépés volt azon az úton, amelynek során a kommunista párt kiiktatta az ellenszegülőket és
így haladt a totális egypárti diktatúra kiépítése felé. Az eset a demokrácia és a
szabadságjogok semmibe vételének jelképévé vált, amely a kommunizmus közel 50 éves
uralmát jellemezte hazánkban.
Az emléknap alkalmából iskolánk 8. évfolyamos tanulói egy emlékfalat tekinthettek meg,
majd előadást hallhattak a témában.
Az ideális szép világ….
Sok év távlatából, a jelen nehézségeiből nézve, sok esetben megszépülni látszik a múlt…
Bezzeg régen…kezdetű mondatok, mindig újra és újra előkerülnek. Felelősen gondolkodva,
ezt óvatosan kell kezelni. Nem szabad elfeledni a régi hősöket, az áldozatokat és azt sem,
hogy miért harcoltak, éltek és haltak meg.
„Bezzeg a régi szép idők!” Elég belelapozni a történelemkönyvbe és máris erősen kell
keresni, gondolkodni, hogy mikor is voltak azok a szép, ideális idők?
Sok diktatúra alkalmazta a valóság teljes elferdítését és idealizálták a rendszert, a vezetőt és a
hétköznapi emberek a képeken mindig nagyon boldogok…
Mi van mögötte? Mi a valóság?
Arra biztatjuk a megemlékezésünk során a diákjainkat, hogy a régmúltból előásott idealizált
(propaganda) képek mögé tekintsenek be. Próbáljanak a sorok közt olvasni és eligazodni. Mi
volt a VALÓSÁG? Előadásunk ennek megismerésében segítette őket.
Sokan megkérdezik: mi értelme van újból és újból felidézni a történelem sötét árnyait,
felhánytorgatni a múltat? Nem volna-e üdvösebb, ha a szörnyűségek emléke századunkkal
és az eseményeket átélő nemzedékekkel együtt enyészne el, és a jövő fiataljai tiszta
lappal indulhatnának, indulhattak volna a 21. századnak?
A gondolkodó, társadalmi folyamatokat figyelő ember számára egyértelműen nem a válasz.
Több okunk is van arra, hogy ne hagyjuk feledésbe merülni múltunknak ezeket a tragikus
fejezeteit.
Mindaz, ami elődeink, nagyszüleink és szüleink nemzedékével történt, valamiként része
nemcsak a mi, de gyermekeink és unokáink életének is. A nem-tudás tehát nem segíthet ezen,
sőt gátolja a felnövekvő nemzedék önismeretét, társadalmi tisztánlátását.
“A jövendő nemzedékek előtt kötelességünk feljegyezni a 20. század bűneit és biztosítani,
tenni azért hogy azok soha meg nem ismétlődjenek”!
Egy Gulágból visszatért túlélőtő szavait idézve:
„őrizzük meg törékeny szabadságunkat, legyünk felelősek egymásért, tegyünk a közért,
tartsunk össze, becsüljük és hallgassuk meg egymást, és bocsássunk meg… „A mi
nemzedékünk nem élte át ezen diktatúrák szörnyűségeit, ezért nekünk kell emlékeznünk és
emlékeztetnünk arra, hogy a szabadság nem magától adódó dolog, harcolnunk kell érte, és
meg kell védenünk”
Szabados- Szegvári Szilvia/ Kalteneckerné Kupecz Orsolya
Monor, 2023.