Az idei Határtalanul kirándulást sokkal nagyobb izgalom előzte meg, mint eddig bármikor. A tavalyi vírusfertőzés beárnyékolta a készülődést, azonban eseménytelen kirándulásban volt részünk. Eseménytelen?! Igen, egészségesek maradtunk. Eseménydús? Igen, programok tömkelege.
Idén is Aradon kezdtünk, ahol megemlékeztünk a vértanúkról, megkoszorúztuk az emlékművet és meghallgattuk a 13 vértanú utolsó mondatait. Ez volt az a pont, ahol Viktor, a buszsofőr, szívébe zárt bennünket – ahonnan azért néha kipottyantunk, ha nem hagytunk rendet a járműben. Déván találkoztunk Etuval, a honismereti vezetőnkkel, aki mosolygós személyiségével bearanyozta a napjainkat és néha még tapsot is kaptunk tőle, egyet. A várba felgyalogoltunk és megcsodáltuk, milyen sokat újítottak rajta és még Kőmíves Kelemenné sem kellett hozzá.
Torockón a Székelykő lábánál szálltunk meg, majd másnap onnan indultunk a Tordai hasadékba. Lélegzetelállító sziklák között, függőhidakon mentünk keresztül. Ezután pedig a Tordai sóbánya mély bugyraiba ereszkedtünk le. Még énekeltünk is a tárnában, a tóparton. Délután a szovátai gyermekotthonban töltöttünk néhány órát. Meguzsonnáztunk és kreatívkodtunk, fociztunk. Az egyik lakó elmesélte, milyen is az életük ott, szülők nélkül, nevelők gondozása mellett. Megindító volt hallani, hogy milyen körülmények miatt kerülhetnek be gyerekek oda és kaphatnak esélyt, szeretetet.
Farkaslakán Tamási Áronra emlékeztünk, Korondon a sófeldolgozást ismertük meg, majd a messzi Szent Anna-tóhoz utaztunk. Innen Nyergestetőre indultunk, ahol Borbély András rendhagyó történelem óráján hallhattunk a székelyek hősi küzdelméről és a kopjafa-rengetegben igyekeztünk megtalálni a monorit, de nem leltük. Leróttuk tiszteletünket a hős katonák előtt, majd gulyást és palacsintát ettünk. Csíksomlyón a csodatévő Mária szobrot csodáltuk meg, majd estére még egy tanyára is elmentünk, ahol ízletes juhsajtot ettünk, citromfű teát ittunk.
Csütörtökön Gyergyószentmiklóson szelfiztünk a medvével a főtéren és onnan a Gyilkos-tóhoz igyekeztünk. Kürtőskaláccsal a kézben hallgattuk meg a legendát, hogyan alakult ki a tó, majd a Békás-szoros gigantikus sziklái között gyalogoltunk a zubogó Békás patak mellett. Emlékezetes volt.
Pénteken már városok voltak a menün. Kolozsváron a házsongrádi temetőben hajtottunk fejet két helyen is, majd megnéztük a Mátyás szobrot, a Szent Mihály templomot és azt az épületet is, ahol Hunyadi Mátyás meglátta a napvilágot. Kőrösfőn fakazettás mennyezet alatt Károly tiszteletes történelem óráján vettünk részt a református templomban. Nagyváradon pedig a Szent László Székesegyházat is megcsodáltuk.
Tanulmányi kirándulásunk során rengeteg irodalmi, történelmi helyszínen jártunk, természeti csodákat láttunk, de a legjobb az volt, hogy együtt lehettünk.









