Az internet folyamatos robbanásszerű fejlődése minden eddiginél fontosabbá tette, hogy tisztában legyünk az online térben megjelenő kockázatokkal és veszélyekkel, valamint, hogy felvértezzük magunkat és gyermekeinket ezekkel szemben. A tapasztalat azt mutatja ugyanis, hogy a szülők hajlamosabbak alulértékelni azon veszélyeket, melyek digitális formában érhetik a gyermeket, aki fizikai értelemben véve otthon ül, egy eszközzel kezében, „felügyelet” alatt. Kevésbé tűnnek súlyosnak az ezen a felületen történtek, pedig általában sokkal nehezebb megszabadulni az itt jelenlévő negatív hatásoktól.

De mik is lehetnek ezek a veszélyek, miért a gyermekek a legveszélyeztetettebb korosztály, és mik a következményei?

A válasz abban keresendő, hogy a gyermeki gondolkodás még mindenre fogékony, könnyen alakítható, valamint jellemző rájuk egyfajta naivitás, ami miatt hajlamosak jó szándékot tulajdonítani még az ismeretlen személyek számára is. Sajnos ezek azon tulajdonságok, melyekkel sokan megpróbálnak visszaélni az online térben, ahol az anonimitás és a csoportnyomás hatására egyébként is felerősödnek azon negatív viselkedési formák, melyeket sokszor még felnőttként is nehéz kezelni.

Az első, és egyik leggyakoribb internetes veszélyforrás a nem megfelelő jellegű -főképpen erőszakos vagy szexuális jellegű- tartalmak könnyű hozzáférhetősége, melyek felzaklathatják a gyermekeket, akik idejekorán szembesülnek olyan témákkal, melyekre érzelmi és értelmi fejlettségük alapján még nem elég felkészültek. Az EU Kids Online 2012-es kutatása során a megkérdezett 9-16 éves magyar gyerekek csaknem 16%-a találkozott már szexuális jellegű képpel, vagy videóval.

A következő az online zaklatás, vagy cyberbullying, melynek célja a megszégyenítés, a megfélemlítés és a bűntudatkeltés, és mely az anonimitás miatt gyakran marad következmények nélkül az interneten. Egyik legsúlyosabb formája az online szexuális zaklatás. Szintén az előző kutatás eredményei alapján a megkérdezett gyermekek 19%-át érte már kortársai részéről online zaklatás, és a 11-16 évesek 7%-a állította, hogy kapott már szexuális jellegű üzeneteket az interneten keresztül. A fiúk és az idősebbek (15-16 évesek) ennél még gyakrabban. És ezek majdnem 10 éves adatok, valószínűsíthetően ezek a százalékok azóta csak még tovább növekedtek! A zaklatás bármilyen formája pedig akár hosszútávú negatív következményekkel is járhat a gyermekek személyiségfejlődése és önértékelése szempontjából.

Bizonyos mértékben ehhez köthető az is, hogy a gyermekek gyakran kerülnek kapcsolatba olyan idegenekkel, akik a gyermeki naivitást kihasználva másnak adják ki magukat, mint akik valójában, így az online szexuális zaklatás könnyen fizikai bántalmazásba fordulhat át, ha a gyermek hajlandó személyes találkozóba belemenni az adott személlyel. A kutatásban résztvevő gyerekek 24%-a, tehát majdnem a negyede került már kapcsolatba olyan emberrel az interneten, akit korábban nem ismert, és ezeknek majdnem harmada számolt be személyes találkozóról internetes ismerősével, tehát csaknem 9%-uk.  

Az internetfüggőség is egyre súlyosabb probléma napjainkban, melynek felismerésében olyan intő jelekre kell odafigyelnünk, mint a túlzó mértékű foglalkozás az internettel, az egyre nagyobb mértékű online jelenlét, sikertelen próbálkozások az internethasználat csökkentésére, hangulati ingadozás, idegesség, ha meggátolják az internethasználatban, kapcsolati károsodás és például hazudozás az interneten töltött idő mennyiségéről (Kimberly S. Young). Az internetfüggőség hozzájárulhat a társas elszigetelődéshez, okozhat alvászavart, de például olyan egyéb problémákért is felelős lehet, mint a fiatalkori elhízás, és különböző ortopédiai megbetegedések. 

A fentebb említetteknél még súlyosabb esetekben akár erőszakos, életellenes cselekedetekre is buzdíthatják a gyerekek csoportjait az interneten keresztül, akár zsarolással útján is. Ennek egyik példája a MOMO-jelenség, mely hazánkban is több helyen ütötte fel a fejét, és rémisztő üzenetekkel és fenyegetéssel próbálta rávenni a gyerekeket egyre súlyosabb, számukra nem elfogadható tettek végrehajtására.

A folyamatos képi önreklámozás, vagyis oversharing jelensége is kiemelendő, ugyanis ennek során a gyermekek és a serdülők az online térben történő visszacsatolásoktól teszik függővé saját énképüket, önértékelésüket, amely így szükségtelenül nagy mértékű csorbát szenvedhet már igen fiatal korban.

A reklámok jelenlétének is megvan a maga veszélye, ugyanis sok kifejezetten a gyermekek korosztályát célozza meg, szintén befolyásolhatóságukra alapozva, és a folyamatos fogyasztásra próbálják rávenni őket.

Ezeken kívül az internet nagy mértékben hozzájárul az előítéletek kialakulásához, a társadalmi egyenlőtlenségek növekedéséhez és a kirekesztődéshez, emellett nagyon gyakori a manipuláció, a gyűlöletbeszéd és a tudatos megtévesztés, melyeknek szintén szörnyű következményei lehetnek a gyermekekre társadalmunkra nézve.

Mit tehetünk?

Első sorban azt fontos megérteni és szem előtt tartani, hogy az internethasználat manapság kikerülhetetlen, így annak tiltásával nem tudunk célt érni gyermekünknél. A kommunikáció és a példamutatás azonban mindennél fontosabb: legyünk olyan szülők, akikhez a gyermek tud fordulni, ha kérdése van, és akitől tud segítséget kérni, ha problémája akad. Neveljük a gyermekeket körültekintő viselkedésre az internet világában, hogy felelősségteljesen tudják használni, és élvezni minden pozitív hozadékát, hiszen abból is van bőven. Érdemes néha akár különböző gondolatkísérletek formájában kommunikációt kezdeményezni gyermekünkkel az internethasználattal kapcsolatos kérdésekben (pl. mit tennél ha valaki feltörné a facebook profilod).

Az életkort is figyelembevéve ajánlott olyan helyen tartani a számítógépet/laptopot, vagy olyan helyen engedni a gyermeknek az eszközhasználatot, ahol szem előtt van, és ha kérdése van, akkor azt azonnal fel tudja tenni számunkra. A szűrőprogramok is hasznosak, azonban csak részleges megoldást eredményeznek. A gyakorlat azt mutatja, hogy a gyermek ezer más módon tud hozzáférni olyan tartalmakhoz, melyekről otthon le van tiltva.

Tartsunk be bizonyos biztonsági intézkedéseket, és tanítsuk meg nekik ezeknek fontosságát, például a jelszavak védelmét, vagy, hogy a lakcímünket soha ne osszuk meg a közösségi médián- még akkor is, ha ezek számunkra alapvetőnek tűnnek.

Érdemes továbbá arra ösztönözni a gyermekeket, hogy az interneten olvasott tartalmakat kezeljék fenntartással, és ha agressziót észlelnek, azonnal szakítsák meg a kapcsolatot és kérjenek segítséget egy felnőttől.

A harmonikus családi háttér minden esetben, így ennek a kérdésnek a szempontjából is fontos. Figyeljünk oda gyermekünkre, csináljunk közös programokat, beszélgessünk sokat. Mutassuk meg nekik, hogyan lehet eltölteni az időt az online téren kívül, és hívjuk fel a figyelmüket a személyes kapcsolatok fontosságára. Segítsük őket a stresszkezelésben, hogy ne az internet legyen az egyetlen módja a feszültség levezetésének. Szabjunk az internethasználatnak jól körülhatárolt kereteket, és legyünk következetesek ezeknek a betartatásában. De a legfontosabb mindenképpen a folyamatos kommunikáció!

Felhasznált irodalom:

Galán, A., és mtsai (2018). A virtuális világ veszélyei és a gyermekvédelem aktuális kérdései. Különleges Bánásmód, 4(4), 61-72.

Prievara, D., Pikó, B. (2015). A napi szintű internetezés veszélyei és a pedagógusok prevenciós lehetőségei. Új kutatások a neveléstudományokban. Elte Eötvös Kiadó.

Schild, M. (2012). Milyen veszélyek között élünk? Az internet veszélyei, pszichológiai megközelítésben. Műszaki katonai közlöny, 22(1), 190-207.

Som, Z. (2013). Az internet veszélyei és ajánlás ennek kezelésére, elsősorban a tizenéves általános iskolások vonatkozásában. Szegedi Tudományegyetem

Bémer Flóra, 2021.03.09.