Tisztelt Szülők, kedves Gyerekek!
Tóthné Bodnár Erzsébet, Zsóka néni vagyok.
Sárospatakon a Comenius Tanítóképző Főiskolán végeztem 1986-ban. Budapesten élek a családommal. 2 lányom és 3 fiam van. Nyáron fog születni a 6.unokám. Szabad időmben szeretek moziba és színházba járni, sportrendezvényeken részt venni. Érdekel a fotózás és minden, ami az emlékmegőrzéssel kapcsolatos.
A Jászai Mari Általános Iskolában 12. éve tanítok.
A tanítói pályám egyik legszebb, legizgalmasabb feladatának tekintem az óvodások fogadását és bevezetését az iskolai életbe, a tanulás világába. Ez számomra mindig felemelő, a hozzám járó gyerekek szüleinek részéről megtisztelő.
Célom mindig az volt és az is lesz, hogy a gyerekek szeressenek iskolába járni, szeressék közösségüket. Igyekszem nyugodt, csendes, érzelmileg biztonságos környezetet teremteni. Rendületlenül hiszek a kérem, köszönöm, bocsánat szavak erejében. Fontos számomra a gyermekek adottságainak kibontakoztatása.
A minden napokban a tevékenykedtető, élményt adó, felfedező, játékos tanórákra törekszem. Azt szeretném, hogy diákjaimnál a tudás iránti vágy belső igénnyé váljon. Ennek szellemében tanítom a gyerekeket. Nagy hangsúlyt fektetek a logikus gondolkodás-és memóriafejlesztésre. Fontos számomra, hogy a gyerekek szeressenek olvasni, megszeressék a könyveket és olvasóvá váljanak.
Az önálló munka mellett szívesen alkalmazom a páros és csoport munkaformákat. Fontosnak tartom, hogy a gyerekek megtanuljanak együtt dolgozni, megtanulják egymás egyéniségét és véleményét elfogadni és tisztelni, egymást segíteni.
Bízom abban, hogy közös céljaink eléréséhez együttműködő, bizalomra épülő, segítő szülői háttér segíti majd munkámat!
„Lehet belőled nagy ember- és hadd legyen-, de szív nélkül, szeretet nélkül igazán naggyá nem leszel!” Benedek Elek
Biróné Kliment Eleonóra, Nóri néni vagyok. 17 éve élek Monoron. Diplomámat az ELTE Tanító- és Óvóképző Karán, tanítói szakon kaptam meg, 2000-ben. Tizedik éve tanítok a Monori Jászai Mari Általános Iskolában. Jelenleg a 4.a osztály osztályfőnökeként olvasást, nyelvtant, környezetismeretet, ének-zenét, rajzot és testnevelést tanítok. Nem túlzás, ha azt írom, hogy az iskola a második otthonom. Az itt tanító/nevelő pedagógusok és a diákok egy nagy család részei. A ránk bízott gyermekek a tudáson felül értékeket, szeretetet, odafigyelést kapnak.
Hiszem, hogy minden gyermek tehetséges valamiben és mindenkiben ott lakozik a jó. Célom, hogy az első napon csillogó szemekkel érkező nebulók évek múltán is örömmel lépjenek be az iskolába. Fontosnak tartom, hogy mindenki a képességeinek megfelelő feladatokat és értékeléseket kapja. A kölcsönös bizalom szintén elengedhetetlen. Hiszek a biztató szavak, a kedvesség, a figyelmesség, a tisztelet, a következetesség, a mosoly erejében, s a csodában. Mert mi más is lenne, ha nem csoda, hogy ennyi gyermek életében lehetek jelen… hogy amikor az összeszokott negyedikeseim ötödik osztályba lépnek, az elsőseim között talán ott csücsülnek majd a “nagyok” testvérei… hogy olyan szülők bízzák rám gyermeküket, akik már jól ismernek, s olyanok is, akikkel azelőtt sosem találkoztunk. S tudom, hogy minden gyermek CSODA – így, csupa nagy betűvel. Már most nagyon várom őket.