Üdvözlöm a leendő elsős gyermekeket és szüleiket!
A nevem Benkő Zoltánné, Ildi néni. Monoron élek. Két felnőtt lányom van.
Hivatásom 31 éve gyakorlom a Monori Jászai Mari Általános Iskolában.
Jelenleg a 4. a osztályban tanítok matematikát, testnevelést és környezetismeretet, a 3. a osztályban pedig szeptember óta matematikát.
Oktató munkám során – a könnyebb megértés érdekében – szeretek a gyerekek nyelvén beszélni, magyarázni. Sokat szemléltetek akár táblán, akár ppt- bemutatók segítségével. Törekszem figyelmüket fenntartani változatos feladatokkal. Gyakori dicsérettel, jutalomkártyákkal, csillagokkal motiválom őket. Célom, hogy az órák eredményesen és jó hangulatban teljenek. Igyekszem figyelembe venni a tanulók leterheltségét. Amikor a napirend megengedi, többször pihentetem őket a szabadban, ahol teret kapa gyermek életében a legfontosabb tevékenység: a mozgás, a játék, a mese.
Az oktató munka mellett nagy hangsúlyt fektetek a nevelő munkára. Igyekszem a gyerekeket jószándékú, segítőkész, barátságos és becsületes emberré nevelni, aki kerüli a trágárságot, agressziót. Szeretném elérni, hogy gondolkodók, egyben illem- és kötelességtudók legyenek.
Mi, tanító nénik, ezeket a célokat, elképzeléseket csak az Önök, a szülők támogatásával, bizalmával és együttműködésével valósíthatjuk meg.
Nagy izgalommal várom a legfiatalabb kisiskolásokat!Jó egészséget kívánok mindannyiunknak!
Bukai Tiborné Ildikó néni vagyok.
1985-ben kaptam kézhez tanítói diplomámat Zsámbékon, 35 éve dolgozom tanítóként.
A férjem is pedagógus, magyar-ének szakos tanár a József Attila Gimnáziumban. Négy gyermeket neveltünk fel, akik által jelenleg már két unokánknak is örvendhetünk.
A tanítás mellett közel harminc éve néptáncoktatással is foglalkozom: szívügyemnek tekintem a magyar kultúrát, a néphagyományok újraélését, azok értékeinek megőrzését, továbbvitelét, valamint anyanyelvünk egyediségének, ősi szépségének, gazdagságának megóvását és továbbadását.
Hiszek a tánc gyógyító, regeneráló erejében, és abban, hogy a játéknál, a közös játéknál nincs komplexebb lehetőség a készségek, a testi-lelki-szellemi fejlődés, a társas lét, a szociális érzék, a tolerancia, az agressziókezelés, végső soron a felnőtt társadalomba való beilleszkedés fejlesztéséhez.
Legfőbb célomnak mindig azt tekintettem munkám során, hogy sikerüljön megszerettetnem a gyerekekkel az iskolai létet, az önálló tanulást, a felfedezés örömét. Nagy súlyt fektetek a nevelésre, igyekszem mindenkiben megkeresni – és önmaga által felfedeztetni – a benne rejlő jót; azt, hogy miben tehetséges, hiszen minden emberben rejlik valami szépség, jóság, érték, csak felszínre kell azt hozni. Minden gyermek egy önálló CSODA!
Nagyon szeretek erdőben túrázni, zenélni, énekelni, táncolni, színházba járni és egyszerűen csak együtt lenni szeretett családommal.
Kedvenc időtöltéseim egyike az olvasás. Rendkívül fontosnak tartom a mesét, a mesélést – a közös otthonit is – a belső képalkotás fejlődéséhez.Varázslatos érzés gyermekünkkel összebújva, játszva, mesélve felfedez/tet/ni a világot.
Ebben a digitális világban is Antoine de Saint-Exupéry hitvallását tartom a sajátomnak:
„Jól csak a szívével lát az ember.Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.
Engem szeretni velem való együttműködést jelent.
A hivatás nagysága elsősorban talán abban van, hogy egyesíti az embereket; csak egyetlen igazi fényűzés van: az emberi kapcsolatoké.”
Monoron nőttem fel, itt is végeztem el az általánosiskolát (Ady Úti Általános Iskola) valamint a középiskolát is (József Attila Gimnázium és Közgazdasági Szakgimnázium).
Már kis gyerekkorom óta tudtam, hogy egy nap pedagógus szeretnék lenni, tudatosan készültem erre a pályára. Gimnázium után az ELTE Tanító és Óvóképző karán tanultam tovább, ahol diplomám megszerzése után, a Jászai Mari Általános Iskolában kezdtem el tanítani, 2014-ben.
Szeretek gyerekekkel foglalkozni, azáltal, hogy tanítom és nevelem őket én is rengeteget tanulok tőlük. Hiszek abban, hogy egy tanító meghatározó szerepet tölt be a gyermekek életében, a tanítottak nagyban hozzájárulhatnak fejlődésükhöz és jellemük kialakulásában is meghatározók lehetnek. Nagy hangsúlyt fektetek arra, hogy a diákok és köztem olyan bizalmi kapcsolat alakuljon ki, amely által nem félnek hozzám fordulni.
Úgy gondolom, hogy az iskola feladat nem ér véget a tanítási nap végén, vagy az adott tanév végén, a szabadidős programok, táborok biztosítása is nagyon fontos a gyerekek számára. Éppen ezért évek óta felelős vagyok az iskolai táborok megszervezéséért, az elmúlt években több pályázatot is sikeresen megnyertünk.
Bízom abban, hogy a rám bízott diákok szeretettel gondolnak vissza az általános iskolai és az együtt töltött évekre.