Elérkezett a mi életünkben is az az idő, mikor az 1848-as forradalom és szabadságharc hőseinek állíthattunk emléket. Az előző tanévben még mi néztük az akkori negyedik osztályosokat, hogy milyen szép emlékműsort adtak. Idén rajtunk volt a sor.
Október elején Wohner István tanár úrral kiosztottuk a szerepeket és mindenki otthon gyakorolta a szöveg olvasását. Hogy milyen szerepeket? – kérdezhetik joggal. Kolléganőnk Dolmány-Szabó Ágnes tanítónő testvére Cs. Szabó Sándor Fogadó című két felvonásos darabjára esett a választásunk. Minden héten kétszer volt olvasópróbánk, majd januártól már a színpadon való mozgást is hozzákapcsoltuk az ismert szöveghez.
A gyerekek nagyon élvezték a próbákat, de ahogy közeledett az előadások időpontja, egyre jobban izgultak, pedig egyre jobbak voltak. De ezt igazából mi láttuk, felnőttek. A főpróbán minden rendben zajlott, ám az előadás napjára volt, aki lebetegedett. Ügyesen helyt állt a „beugró”.
Az alsó- és a felső évfolyam is kellő figyelemmel és illendően nézte végig műsorunkat, s a végén kapott tapsból azt a következtetést vontuk le, hogy elértük célunkat.
Igazgató Asszony dicsérő szavai őszinte örömmel töltött el minket, s fáradtan és az izgalomtól kimerülten mentünk osztálytermünkbe, ahol még fel kellett dolgozni az új élményt, hogy úgy adhattunk valamit az Iskola közösségének, hogy azt ők is értéknek érezték.
Gallainé Krizsanics Ágnes
tanító
