Idén a hetedik évfolyam is eljuthatott Erdélybe a Határtalanul program keretein belül. A teljes finanszírozású kirándulásra április 24-29 között került sor. A körutazás során közel 2000 km-t tettünk meg és az egykori nagy Magyarország erdélyi természeti és ember alkotta kincseit fedeztük fel.
Első napunk első állomása Arad volt. Diákjaink elsorolták a vértanúk neveit és mindkét osztály elhelyezte a piros-fehér-zöld szalagos koszorúját a tömegsír fölött álló emlékművön. Innen Vajdahunyadra mentünk, ahol Amália, a honismereti vezető már várt minket. Vezetéssel néztük meg a Hunyadiakról híres várat. Déván gyalog másztuk meg a várhegyet és Kőmíves Kelement keresve néztünk körül a felújítás alatt álló várban, a várfalak között.
Kedden Nagyszeben főterén sétáltunk és igyekeztünk megjegyezni a szász stílusjegyeket. Kirívóan tiszta, rendezett városközpontot láthattunk, csodálatos épületekkel. Majd Fehéregyházán a Petőfi múzeumnál álltunk meg. Itt megkoszorúztuk Petőfi Sándor szobrát és Bem József emléktábláját. Közösen elszavaltuk a Nemzeti dalt és fejet hajtottunk a tömegsírt jelölő emlékhelynél. Csíksomlyó volt a következő állomásunk. A kegytemplomban most közösen imádkoztak és a Mária szoborhoz sem tudtunk közel jutni, de a Nyeregbe nagy lelkesedéssel kapaszkodtunk fel. MISERICORDIA (kegyelem) volt, hogy a hatalmas székelykapun átsétálva felmehettünk oda, ahol sok-sok ezer ember vesz részt a pünkösdi búcsún. A színpadon ülve meg is emlékeztünk erről és elénekeltük a Tavaszi szél vizet áraszt c .népdalt. Különlegesen szólt ott fent.
Harmadik napunk nagyon kalandosra sikeredett. Azzal kezdődött, hogy Marosfőhöz közeledve a buszból egy anyamedvére és 2 bocsára lettünk figyelmesek. Hála Istennek, több mackót nem láttunk a hat nap során. Gyergyószentmiklóson Tatár Attila, a Bagossy Brothers Company nevű együttes gitárosa csatlakozott hozzánk és lett túravezetőnk. Vele másztuk meg a Kis-Cohárdot – az 1344 m magas sziklát, sétáltunk le a Békási szorosba és gyalogoltunk át a függőhídon a Kis-Békás zubogó vize fölött. Nagyon hálásak vagyunk neki az érdekes információkért, amiket megosztott velünk. Életre szóló élmény volt a hegymászás. A sziklákon való egyensúlyozást még különlegesebbé tette, hogy a csúcsra felérve elkezdett esni a hó.
Csütörtökön ismét a természeti kincseké volt a főszerep. A Szent Anna tó ikerkráterében sétálhattunk a mohos tőzeglápon és láthattuk a szakadó hóban, mennyire különleges élővilága van a helynek. A Szent Anna tónál készítettünk magunknak 1-1 emlékkövet és közösségi játékokat játszottunk a tóparton. Innen Nyergestetőre indultunk, ahol büszke, ízes, székely előadásban hallhattuk az 1849-es csata részleteit. Igyekeztünk megtalálni a monori kopjafát, de ennek hiányában a térdeplő katona emlékművét koszorúztuk meg és elénekeltük a himnuszt. Különleges helyszín volt. Ezt követte az egyik leginkább várt programunk: Szovátán a gyermekcsoporttal való találkozás. A Szent József Gyermekotthonban már nagyon izgatottan készültek jöttünkre. Fociztak a mieink az igen tehetséges lakókkal majd Istuval, a vezetővel beszélgettünk. Mélyen érintett bennünket a helyszín és a munka, amit végeznek. Átadtuk ajándékainkat is.
Az ötödik nap koszorúzással kezdődött. Farkaslakán Tamási Áronra emlékeztünk. Majd Korondra indultunk. Itt Csaba mesélt nekünk a parajdról hozott só feldolgozásáról és innen egyenesen Tordára, a sóbányába igyekeztünk. A monumentális tárnákat csodálattal néztük és bíztunk abban, hogy minden egyes lélegzetvétellel egészségesebbek leszünk, tisztul a tüdőnk. A közelben található Tordai hasadék volt a következő kihívás. Végre napsütésben sétáltunk és a gyönyörű sziklákat a 4 függőhídról is meg tudtuk csodálni. Ám tagadhatatlanul kihívást jelentett a szemből érkező csoportokkal együtt néhol az ösvényen való séta. A sikeres túra végén, a nagy örömben néhányan csupa vizek lettek, de ezen is csak jót nevettünk.
Torockón indult az utolsó nap. Az első napfelkeltét még láttuk (itt kétszer kel fel a nap!), de utána már Kolozsvárra vettük az irányt. Itt is kincseket kerestünk: a híres Mátyás szobrot, Mátyás szülőházát, a Szent Mihály templomot és a házsongrádi temetőben Reményik Sándor sírját. Sajnos, ezt a legutóbbit nem találtuk meg, így Kós Károlynak, a Budapesti Állatkert építészének sírját koszorúztuk meg. Innen már hazafelé indultunk. Útközben Kőrösfőn a református templomban hallgattunk meg egy kisebb előadást a Rákóczi fejedelemtől származó imaszőnyegről és a fakazettás mennyezetről. Nagyváradon különleges idegenvezetésben volt részünk. Itt Ady Endrére és Szent Lászlóra emlékeztünk meg.
Összességében egy nagyon tartalmas, a Kárpát-medencei Bakancslista sok-sok helyszínét bejáró tanulmányi kiránduláson vehettünk részt. Székelyföld és a Partium csodálatos vidékén barangolhattunk. Testközelből érezhettük a történelmet, az irodalmi tanulmányainkban is fellelhető helyszíneket, a különleges természeti kincseket. De ezen túl megismerhettük egymást. Nem csak a külhoni csoporttal, a külhoni magyarokkal kerültünk közelebb egymáshoz, de az osztálytársak, évfolyamtársak is érzékenyebbé váltak egymás iránt. Megéreztük, mennyire fontos 1-1 komoly helyzetben egymásra vigyázni, kedvesen szólni, bíztatni, segíteni. Sok-sok területen fejlődtünk ezalatt a 6 nap alatt és hiszem, hogy életre szóló emlékeket viszünk magunkkal.
A kirándulásunk a Magyar Kormány támogatásával valósult meg.