Bár hetedikre terveztük, mégis idén, 2022. szeptember 19-23. között valósult meg a két nyolcadik osztály Határtalanul kirándulása. Nagy izgalommal készültünk rá mindannyian. A nagy utazást egy évnyi előkészítő munka előzte meg: pályázatírás, szervezés, foglalások, rengeteg adminisztráció. De megérte!

Az öt nap alatt több, mint 1600 km-t utaztunk, hegyen-völgyön át, azzal a céllal, hogy az egykori nagy Magyarország magyarlakta területeit felkeressük, természeti kincseiben gyönyörködhessünk és híres magyarok lábnyomait kutassuk.

Első nap már Aradon soroltuk a 13 vértanú nevét, annak az emlékműnek a lábánál, ahová hőseink földi maradványait temették. Majd Déva várába másztunk fel lépcsőn, meredek ösvényen. Kőmíves Kelemen nyomdokaiba léptek most a karbantartók, éppen felújítás alatt van a vár.

Kedden Nagyszeben központjában barangoltunk, de a Hazugok hídján nem mentünk át, a biztonság kedvéért. Ki tudja, mi történt volna?! Segesvárra vettük inkább az irányt, ahol Tankó Anett szavalt el egy gyönyörű Petőfi verset azon a helyen, ahol utoljára látták a költőt élve, ma már egy emlékmű van itt. Egy kanyarral Farkaslakára értünk, ahol Tamási Áron sírjára helyeztünk el koszorút. Mikor még gyermek volt az író, a keze megsérült, így a szülei látván, hogy nem tud majd földet művelni, iskolába küldték és még Amerikát is megjárta a tehetséges góbéfiú. Végül, még az esti mise előtt bejutottunk a csíksomlyói kegytemplomba. Itt nagyon megdicsérték a csoportot, fegyelmezett magatartásáért. Ezen felbuzdulva felkerekedtünk és felmentünk a Nyeregbe, a Csíksomlyói Búcsú helyszínére. A lemenő nap fényeiben, a MISERICORDIA (kegyelem) árnyékában megérezhettük, miért is fontos helyszíne ez a magyarságnak.

A harmadik napon -sokak szerint ez volt a csúcs- a Békás szorosban tettünk egy sétát. A monumentális sziklák tövében, a zubogó patak mellett gyalogolva megérezhettük, milyen értékes az élet. Majd a Gyilkos tó mellett tettünk egy sétát és a földcsuszamlás magyarázatait, a legendákat is megismerhettük. Végül Szovátára mentünk, ahol a sóvidék tavait jártuk körbe. Ezen a napon egy különleges szálláshelyen éjszakáztunk, a Szent József Gyermekotthonban. A bentlakóknak már idehaza összegyűjtöttünk rengeteg finomságot, sőt egy anyuka csodálatos mézeskalácsokat készített, Monor felirattal, piros-fehér-zöld díszítéssel. Emellett a konyhára is vittünk rizst, olajat, tésztát. Nagy szeretettel fogadtak bennünket, a gyerekekkel önfeledt focizásba kezdtek a mieink, majd Istu, a felelős csoportvezető bemutatta nekünk az intézményt, a gyermekek bekerülésének módját. Azt hiszem, ez több volt, mint érzékenyítés.

Csütörtökön Korondon kész fegyverarzenált vásároltak fiaink, de Szabi bá, a sofőrünk megismertette velük a korondi fegyverletételt, így a kincsek, a busz aljában, biztonságban érkeztek meg Monorra. Sokatmondó székely vicceket hallgattunk Csabától, aki a parajdi sóbányából érkező sótömböket dolgozza fel, minden diák kaphatott is egy darabot, sőt az iskolának is hoztunk egy lapka sót, a természettudományos órákhoz szemléltető eszközként. Marosvásárhelyen a Kultúrpalota szecessziós épületét nézhettük meg, majd Torockóra érkeztünk. Itt a Székelykő lábánál körülnéztünk a faluban is.

Az utolsó nap is tartogatott csodákat. A Tordai Hasadékba ugyan bemenni nem tudtunk az előző napi eső miatt, de megnézhettük és Szent László legendáját is megismertük. Kolozsváron Mátyás király szobrát koszorúztuk meg, ellátogattunk a szülőházához is, illetve a gyönyörűen felújított Szent Mihály templomba is bementünk. Mielőtt elbúcsúztunk Amitól, a barátságos és közvetlen idegenvezetőnktől, még a házsongrádi temetőben is tehettünk egy kört. Bár még diákjainknak sokat kell tanulni, Apáczai Csere János neve azért ismerősen csengett nekik a sok híres magyar közül, akiket ide helyeztek végső nyugalomra.
Nagyváradon Ingrid tanárnő kalauzolt minket körbe és ezzel véget is ért tartalmas kirándulásunk.

Bízom abban, hogy diákjaink életre szóló emlékeket gyűjtöttek ezalatt az öt nap alatt.