Január 22. a magyar kultúra napja. Magam sem gondoltam volna, hogy a nemzeti Himnusz megírásának napját, csak 1989. óta tartjuk emléknapnak!
Kalandos élete volt a mi Himnuszunknak! Még maga a szerző, Kölcsey Ferenc sem gondolta, hogy ilyen fontossággal bíró művet írt. Nem is élt már, amikor költeménye elindult igazi diadalútjára és a Nemzeti Színház pályázata nyomán dallammal felékesítve ismerték meg az emberek.
Sok-sok érdekesség, sok-sok meglepő tény, melyet iskolánk tanulói vetített képes előadás formájában tudhattak meg a Himnusz születésnapján. Hogy közelebb hozzuk hozzájuk ezt a számukra már helyenként nehezen érthető nyelvezetű költeményt, az előadást időnként feladatokkal, kérdésekkel szakítottuk meg, melyekre telefonos alkalmazás segítségével lehetett válaszolni.
Az alsósok és a felsősök közösen oldották meg ezeket a feladványokat. Nagy öröm volt látni, ahogy az apró elsősökkel együtt dolgoztak a „nagy” nyolcadikosok, türelemmel és figyelemmel segítettek egymásnak a negyedikesek és az ötödikesek.
Jó hangulatú, izgalmas előadás volt, remélhetőleg üzenete eljutott a gyermekekhez.
A Himnusz történetének megismerését az énekkar vezette be régi himnuszok éneklésével, a telefonos alkalmazás működtetésében Anikó néni segített, ahhoz hogy az előadás helyszínének berendezése gördülékenyen történjen Orsi néni munkájára is szükség volt. Köszönöm szépen a közös munkát és az együtt gondolkozást minden gyermeknek és felnőttnek!
Tóth Csilla
