A nyolcadik évfolyam 2021. augusztus 30. és szeptember 3. között Erdélybe utazott. Kirándulásunkra a Határtalanul! pályázat keretében elnyert támogatás segítségével kerülhetett sor. A pályázatot még 2020 februárjában készítettük elő, de sajnos a vírushelyzet miatt csak most tudtuk megvalósulni.
43 tanulónk hétfőn délután már Nagyváradon, a Garasos hídon sétálhatott, megnézhettük a színház épületét, ahol tanáraink egykor szerepeltek is. Többek között Ady Endre kedvenc kávézóját, a várat és a Fekete Sas palotát is megcsodálhattuk. Ingrid tanárnő is mesélt a saját tapasztalatairól itt. A Királyhágón megállva, az Alföld síkságához szokott szemünk végre hegyeket láthatott, majd Kőrösfőn, a fakazettás mennyezettel rendelkező református templomban pihenhettünk meg. Torockón, a Székelykő lábánál elhelyezkedő kis magyar faluban szálltunk meg.
Második napunk Kolozsváron kezdődött. Mátyás király monumentális szobrát és szülőházát láthattuk, ahol koszorút is helyeztünk el. A Torda mellett található sóbánya mély bugyraiba, 13 emeletnyi lépcsőn jutottunk le. Majd egy órányi tüdőtisztítás után még lejjebb ereszkedtünk, ahol egy tavat láthattunk. A napot a Tordai hasadékban tett túránk koronázta, ahol az acélsodronyokkal felfüggesztett hidak, rögös ösvény és a fölénk magasodó sziklák tették igazán izgalmassá utunkat.
Szerdán egy újabb túrával indítottunk Torockó-Szentgyörgyön, ahol a vár romjait láthattuk. Ezután Nagyenyeden, a nagymúltú Református Kollégium udvarán helyeztük el koszorúnkat. A híres két fűzfa alatt elénekeltük a Himnuszt. Gyulafehérváron a várban tettünk egy sétát és a Szent Mihály székesegyházban a Hunyadiak szarkofágjait láthattuk.
Csütörtökön reggel a Szent Ferenc Alapítvány által üzemeltetett dévai szeretetotthonba látogattunk el, ahol átadtuk adományainkat. Köszönjük a szülők, a Monori Tankerületi Központ és a Monori Nagycsaládos Egyesület nagylelkű segítségét. Hiszem, hogy jó helyre érkeztek a csomagok. Tanulóink betekintést kaphattak az ott folyó életről és egy komoly útravalót is elhoztak magukkal:
A találkozó után a napunkat a várak határozták meg. Elsőként a dévai várba lifteztünk fel, ahol láthattuk: Kőmíves Kelemen és csapata igazán mesés munkát végeztek, a vár erősen áll. Majd Vajdahunyadra látogattunk, ahol az eredeti kastélyban tettünk egy sétát. Sokkal monumentálisabb, mint budapesti ikertestvére. Egy filmforgatásba is belecsöppentünk itt. Levezetésként egy nagyon nyugodt helyen, a piski arborétumban sétáltunk, majd egy nagyon különleges, meleg vizű vízesésben gyönyörködhettünk Feredőgyógyon. Kénes jellegéről messziről megbizonyosodhattunk.
Utolsó napunkat Marosillyén, Bethlen Gábor szülőházánál kezdtük, majd Máriaradnára utaztunk, ahol egy hatalmas kegytemplomban nézhettünk körül. Egy fiatalember mellénk szegődött és érdekesen, ízesen mesélt nekünk a templom történetéről, a csodás gyógyulásokról, töröktől való megmenekülésről és egy szívről, melyet ma is ott őriznek. Angéla néni kérése is meghallgattatott, a templom kántora orgonált nekünk, játékát a hangszer mellől hallgathattuk, bensőnkben érezve a rezgést. Kirándulásunkat Aradon fejeztük be. Iskolánk szokásához híven megemlékeztünk az aradi vértanúkról, közösen felsoroltuk neveiket és elhelyeztünk ide is egy koszorút.
Utunkat nem csak az öt nap alatt megtett, közel 76000 lépés miatt tartjuk nagyszerűnek. Hisszük, hogy a személyesen megtapasztalt történelem és a természeti kincsek látványa mind hozzájárulnak ahhoz, hogy érezzük, az egykori Nagy-Magyarországon mi is otthon lehetünk.