Kedves leendő elsős Diákok,
Kedves Szülők!

Dolmány–Szabó Ágnes Olga vagyok, a Monori Jászai Mari Általános Iskola tanító nénije, vagy – ahogy a kisdiákok hívnak – a „sakkos Ági néni”.

Minden ember életében vannak nagyon fontos, meg­határozó mérföldkövek. Például ilyen mérföldkő az első nap az iskolában. Mi is – ovisként – áhítattal néztük az iskolásokat. Ámultunk azon, ahogy anya képes a mesekönyv betűiből elénk varázsolni Hófehérke, Piroska vagy a Brémai muzsikusok történetét. A mai kis ovisokat is eltölti az izgatottság, hogy nem olyan sokára már ők is képesek lesznek ezekre a „varázslatokra”.

Természetesen – mint minden új állomása életünknek – félelemmel, izgalommal tölt el minket, és ez teljesen normális. Tanító néniként feladatom, hogy az óvoda – iskola átmenetét megkönnyítsem, segít­sek ebben mind a kis elsősöknek, mind a szüleiknek. Három kisgyermek édesanyja­ként – ketten már a Jászai iskola tanulói – én is átéltem a szülői aggodalmakat.

Hiszek a csapatmunkában, a közösség erejében. Hiszem, hogy ha az iskola és
a szülők együtt tudnak és akarnak csapatként dolgozni, akkor olyan alapot kaphat ezek alatt az évek alatt a gyermek, ami segít neki abban, hogy a kis elsősből egy okos, szeretetteljes, ügyes, nagy nyolcadikos, később pedig egy kiegyensúlyozott felnőtt válhasson. Hiszek a kommunikáció erejében. Hiszem, hogy szeretettel, pozitív megerősítéssel, türelemmel sokkal többre vagyunk képesek, mint azt magunkról gondolnánk. Hiszek a játszva tanulásban, amikor észre sem veszik a diákok, hogy mennyi mindenben fejlődnek, mennyi tudást szereznek egy tanórai játék alatt. Ebben kifejezetten nagy segítségünkre lesz a Sakkpalota-program, Polgár Judit módszere.

Nagyon várom a leendő kis elsőseimet. Várom, hogy együtt fedezhessük fel a betűk és számok világát. Várom, hogy a sok különböző oviból és csoportból érkező kicsiből és szüleikből egy igazi, egymást támogató közösség alakulhasson ki. Várom, hogy a Sakkpalota kis lakói (többek között Keresztes Király, Vendi Vezér és Bumm, a bástya) segítsenek minket a tudás megszerzésének nem könnyű, de gyönyörű útjában.

Kedves Szülők, Kedves Gyerekek! 

Tóth Zsolt vagyok, a gyerekeknek Zsolt bácsi. Családommal Bényén élek, gyökereim Üllőhöz köthetőek így mindig kapcsolódtam –leginkább hivatásom miatt- Monorhoz.

 Tanulmányaimat a Károli Gáspár Református Egyetem pedagógusképző karán, Kecskeméten végeztem, tanító szakon természetismeret műveltségterülettel.

Nagyon szeretem a természetet, szabadidős tevékenységeim színtere és életem részét képezi a fenntarthatóság.

Pedagógiai munkám során kiemelt figyelmet fordítok a gyermekek képességeire, a pedagógiai a motivációs és az értékelési eszközöket ezek alapján választom meg minden gyermeknél.

 Számomra a legfontosabb a gyerekek szeretete, tisztelete, megbecsülése. Pozitív szemléletű, nyitott pedagógus vagyok. Meggyőződésem, hogy jól tanulni csak egy jó közösségben lehet.

Ha a gyermek szívesen jön az iskolába, ott a tanulással sem lesz gond.

 Nyugodt, szeretettel teli, egymásra odafigyelő osztályközösség kialakítása a cél, amiben fejlődhet a gyerekek önbizalma, tudása. Fontos, hogy minden gyermek felfedezze magában az igazi értékeket, barátokat szerezzen.

 Leendő elsős tanítóként szép feladat az iskolába lépő kisgyermek tudásvágyát, lelkesedését megőrizni, a tanulást sok-sok játékkal élménnyé varázsolni.

Osztályunkban én fogom megtanítani a gyerekeket a betűvetés tudományára.

 Minden első osztály egy nagy csoda, ahol a gyermekek a szemem láttára tanulnak meg írni, olvasni!

Nehéz feladat, de ugyanakkor felemelő is!

Igyekszem mindent megtenni annak érdekében, hogy zökkenőmentesen történjen az óvoda és iskola közötti átmenet, életkori sajátosságaiknak megfelelő módszerekkel, játékosan tanuljanak és örömmel. Sokfélék vagyunk, türelmesen foglalkozom azokkal, akiknek több segítségre és figyelemre van szükségük ahhoz, hogy tudják a lépést tartani. A tehetséges gyermekek fejlődését is támogatom.

Fontosnak tartom, hogy becsületes, jóindulatú, egymást tisztelő emberré váljanak tanítványaim.

Szükségesnek tartom a szülőkkel való jó együttműködést, ami megalapozza a kiegyensúlyozott, harmonikus iskolai éveket.

A Jászai Mari Általános Iskola csapatában már negyedik éve élvezem a segítő, együttműködő légkört, a gyerekek érezhető szeretetét és önmagam is megtalálhattam.

Szeretettel várom a leendő elsősöket!

Móricz Zsigmond gondolatával zárom: “Én azt hiszem, annál nincs nagyobb öröm, mint valakit megtanítani valamire, amit nem tud.”