A Jászai Mari Általános Iskola
( 2200 Monor Jászai Mari tér 1.)
szeretettel várja
a leendő első osztályos gyerekeket és szüleiket
2012. március 21-én (szerda)
8-11 óráig tartandó
NYÍLT NAPJÁRA,
ahol lehetőség nyílik arra, hogy betekinthessenek az iskola életébe és találkozhassanak
a tanító nénikkel.
Category Archives: Hírek
Februárban 12 alsó tagozatos és 19 felsős tagozatos tanulóink 2×2 perces játékidő mellett egymással körmérkőzést játszva döntött arról, hogy ki legyen a bajnok, kik a helyezettek, illetve kik kerüljenek az iskolaválogatottba, melynek tagjai áprilisban a városi bajnokságon lesznek hivatottak képviselni csapatunkat.
3-4. osztály
1. Molnár Péter 4.b
2. Omoregie Efosa 4.b
3. Lénárt Róbert 4.b
5-6. osztály
1. Bunta Bence 6.b
2. Korsós Krisztián 6.b
3. Zöldi Meliton 5.a
7-8. osztály
1. Rácz Ákos 7.a
2. Kis János 8.a
3. Tóth Bettina 8.a
Február 18-án délben helyet foglalt az aulában mintegy 150 alsó tagozatosunk, hogy megtekintse a Kispista Színház három színész által előadott tanórányi műsorát, melynek alkotói a Csiribiri címet választották.
Milyen volt az előadás?
Friss, pergő, vidám, ötletes, kedves, huncut, didaktikus, de nem szájba rágó, harsány, jópofa, ám cseppet sem ripacs. Vagyis pontosan olyan, amelyre a magyar kisiskolásoknak szükségük van!
Varsa Mátyás, a több vidéki színházban is alkotó,de a fővárosi Nemzeti Színházból a közelmúltban (koránt sem tétlen) nyugdíjba vonuló színész, esztéta, drámaíró, művészet-pedagógus, rendező és kritikus igazi értéket teremtett! Nem egyedül tette: Meixner Veronika a fiatalságot, a bájt és gyermek ismeretet, Lenkefi István a zeneiséget és a visszafogott, bölcs derűt adták pluszként a szerves egységgé összeállott programhoz, melyet minden magyar óvodának és iskolának szívből ajánlunk.
Kérjük, hogy adója 1%-ával támogassa a Monori Jászai Mari Általános Iskola Tanulóiért Alapítványt!
Számlaszám: 65100015-10017894
Kedvezményezett adószáma:
18677980-1-13
Kedvezményezett neve:
A Monori Jászai Mari Általános Iskola Tanulóiért Alapítvány
Támogatását köszönjük!
Iskolánk tanulóinak a 2012. január 27-ei Monor Városi úszóversenyen elért eredményei a következők:
Kovács Eszter 50 m mellúszás 3. hely
50 m gyorsúszás 2. hely
Kovács Fanni 50 m hátúszás 3. hely
50 m gyorsúszás 6. hely
Kovács Barbara 50 m hátúszás 2. hely
Molnár Márkó 50 m mellúszás 4. hely
Nagy Ricardó 50 m hátúszás 3. hely
50 m gyorsúszás 6. hely
Kovács Patrik 50 m hátúszás 2. hely
50 m gyorsúszás 2. hely
Kovács Dániel 50 m hátúszás 1. hely
50 m gyorsúszás 2. hely
2012. január 23-án tartotta tantestületünk az első félévet értékelő értekezletét. A több órán át tartó tanácskozáson felmerült kérdések közül abban a reményben emelek ki néhányat, hogy a rájuk adott válaszok talán nevelők és szülők érdeklődésére egyaránt számot tarthatnak.
1. A TANULÓK INTOLERÁNS VISELKEDÉSE
Évről évre tapasztalható, hogy a gyermekek egyre kevésbé képesek elviselni társaik vagy éppen nevelőik (szüleik, testvéreik) egyik-másik megnyilvánulását. Különösen az alsó tagozatos évek során találkozhatunk mind többször – látszólag indokolatlanul – heves tanulói reakciókkal. Az intoleranciára hajlamos gyermek hevült tónusban sérelmez szinte mindent, ami nemtetszésével találkozik: súlyosan kritizálja vélt vagy valós „ellenlábasát”, csúnya szitkokat használ, fenyegetőzik, olykor megüti, megrúgja, leköpi társát, ritkább esetben – tehetetlen dühében színpadias jelenetet produkálva – még földre is veti magát, hogy nyomatékosan éreztesse:”vele aztán nem lehet kukoricázni”.
Rövid jegyzetemben nem kívánok foglalkozni a fenti jelenség társadalmi vetületével, történeti vonatkozásaival, a mikro társadalmi (családi nevelésből adódó) okokkal, az öröklött lelkiség esetleges jelenlétével, vagy éppen a csoport egyénre gyakorolt hatásának nevelés-lélektani aspektusaival. Beérem csupán annak leírásával, hogy négy évtizedes nevelői gyakorlatom alapján mit tartok szerencsés gyakorlati lépésnek az efféle iskolai történések esetében.
Első lépésként a felnőttnek minden esetben meg kell próbálnia megnyugtatni a gyermeket. Hitelesen éreztetnünk kell vele, hogy kíváncsiak vagyunk arra, hogy mi hozta ki ennyire a béketűrésből. Ezt könnyebb őszintén megtenni először, másodszor, mint sokadszorra, amikor már régen tudjuk, hogy „visszaesővel” van dolgunk…
A remélt majdani viselkedés-módosulás érdekében kulcsfontossággal bír, hogy amennyiben a gyermek a megértő-megnyugtató nevelői fellépésre helytelenül reagál, netán „még neki áll feljebb”, azon mód képesek legyünk módosítani taktikánkon. Ha a szép szó kevés, akkor megpróbálkozzunk a „kutyaharapást szőrével” módszerével. Mit jelent ez? A „muszáj típusú” gyermekkel ne csupán megértőek, de határozottan kritikusok is lehetünk. Ha nem áll az autonóm erkölcs azon a fokán, hogy felfogja, mennyire zavaró viselkedése, egyszer-egyszer mi magunk is lehetünk intoleránsak vele szemben! (Ez persze nem lehet kizárólagos módszer, sőt nagyon is csínján kell bánni alkalmazásával. Ám kétségtelen előnye lehet, hogy közvetlen tapasztalati úton adja értésére a növendéknek, hogy milyen kellemetlen élmény az öntörvényűséggel szembesülnie.) A mindig mindent másokra hárító, magát ugyanakkor gyakran mártírnak beállító, hisztériázó tanulóval éreztessük meg, hogy bár őt magát nem, ám aktuális viselkedését nem sokra becsüljük.
Vonjuk be a magunk pedagógiai lépései és az azok „célpontját” képező „kritikus személy” közé a többieket, az osztályközösséget! Ez jó eséllyel segíteni fog, mert a kortárscsoport norma-rendszerének még a „legkeményebb banditák” is szeretnének megfelelni.
Szükség esetén – ha meggyőződtünk arról, hogy más módszer már nem vezet eredményre – ne riadjunk vissza a súlyosan öntörvényű gyermek megbüntetésétől sem! Ám ügyeljünk a büntetés technikájára,mert ha ez a büntetés nem elég „húsbavágó”, értem ez alatt azt, hogy nem hat közvetlenül a gyermek aktuális szükségletei ellen, akkor teljesen hatástalan maradhat.
A magát tehetetlen dühében padlóra vető, fetrengve zokogást mímelő kis ripacsot azonban sosem büntetném meg. Őt akkor és ott inkább „semmibe venném”. Hadd bőgjön, egyszer úgyis abbahagyja. Így adnám értésére, hogy mennyire elítélem az ilyesfajta érzelmi zsarolást.
Bárhogy is legyen: az intoleráns tanulói magatartást – szeretett tanítványunk, illetve gyermekünk jövője, felnőttkori jelleme szempontjából – nem is szabad értékeletlenül hagynunk.
Dr. Patkós József
Február 6-án 1700-kor alsós, február 7-én 1700-kor felős félévi szülői értekezlet lesz az iskolában.
2011. december 20-án és 21-én játszotta iskolánk színjátszó csoportja Lev Tolsztoj: Panov apó különös napja című mesejátékát. Az első napon 250, a másodikon 300 nézőt vonzott az előadás! A produkció különlegességét adta, hogy a tantestület 15 tagja, ugyanannyi diák és iskolánk énekkara mellett színpadra lépett a híres színésznő, Pécsi Ildikó is.
A felső tagozatos tanulókat arra kértem, írjanak néhány mondatos fogalmazást a látottakról. A gyermeki vallomásokból kiderült, hogy a fiatal nézők szinte mindegyikét megérintették a látottak.
Rengetegen írták, hogy "az egész tetszett". Értékként emelték ki, hogy szomorú és vidám részek váltogatták egymást a cselekményben.
Szinte mindenki megtalálta a maga kedvenc "színészét". Az utcaseprőt alakító Kissné Oszkó Katalint, illetve a két Idegent megszemélyesítő dr. Kereszturi Imrénét és Dobiné Oláh Évát majd mindenki fergetegesnek ítélte.
Sokaknak tetszett a címszereplő, Wohner István alakítása is. Majdnem ugyanennyien voltak igen jó véleménnyel a Szomszédasszonyról (Barna-Pőcz Matild Mária), a Fogadósnéról (Kovács Gyuláné) és a Szegény családról (Boldog Lászlóné, Kadlecz Evelin, Rávágyi Dóra).
A tanulók értékelték a híres vendég művész, Pécsi Ildikó mesélő megjelenését és színpadi munkáját:. "Tök jó fej néni…" – írta róla egy nyolcadikos kislány. Volt akinek a felolvasása, volt akinek az éneke tetszett, s akadt, akinek személyes élmény is jutott: "…kedves volt velem". "Még sosem láttam őt élőben. Nagy megtiszteltetés volt számunkra, hogy eljött hozzánk." – fogalmazott a Kossuth-díjas művésznőről egy másik diák.
Jelentős volt azoknak a száma, akik örömüket lelték az iskola kórusának hallgatásában.
Nem egy ifjú néző dicséretét érdemelte ki a Koldusok (Wohner Istvánné és Kovács Krisztina), a Rőzsegyűjtő asszony (Burjánné Tóth Ildikó), az ő leánya, Kátya (Kovács Réka) és az Anya (Pongrácz Viktória) játéka. Volt tanuló – nem is egy – aki kiemelte, hogy tanárai mellett még a portások – Falubeli (Horváth Lajos) és Apa (Dézsi Zsigmond) is szerepeltek a színdarabban, még hozzá jól.
Az elismerésből még a gyermek Jézus hangján megszólaló – ám a színpadon mindvégig láthatatlan kórusvezetőnek – Hegedüsné Csák Mónikának is jutott.
A nézők dicsérték a további gyermek szereplőket is (Belcsik Viktória, Bunta Botond, Ellenbacher Adrienn, Hartmann Klaudia, Hartmann Krisztina, Korsós Krisztián, Kovács Edina, Kovács Éva, Kovács József, Pőcz Viktória, Sinkovicz Magdolna Viktória), de még a darab választás, a díszlet, a jelmez, a világítás, de még a nézőtér megtervezettsége sem kerülte el a figyelmüket.
Többen annak a reményüknek adtak hangot, hogy " talán máskor is lesz színházi előadás iskolánkban"! Mások már bánták, hogy annak idején nem jelentkeztek a színész-toborzóra… Ismét mások – közöttük felnőttek is – azt fogalmazták meg, hogy a karácsonyi hangulat méltó előkészítését jelentette számukra a mesejáték megható végkifejlete.
Rózsavölgyi Krisztina 5.a osztályos tanuló többek között a következőket írta: "…Jól voltak kiosztva a szerepek. Ahhoz képest, hogy a tanárok és a diákok nem is színészek, olyan volt, mintha színházban lettem volna. Vicces volt, jó volt, szóval én bedobtam a vázába 200 forintot.).
Végezetül álljon itt egy idézet az egyik ötödikes fiútól, kinek gondolatain – minekutána a darabban legalább hússzor hangzott el Panov apó neve – igen jót nevettem: "…Nagyon tetszett a műsor… A legjobban Balogh apó… Balogh apó nagyon segítőkész volt. Nekem ezért tetszett Balogh apó…). Méltányoltam, hogy bár a címszereplő nevére rosszul emlékezett, legalább a Baloghot mind a háromszor gh-val írta…
Dr. Patkós József
rendező