Iskolánk immáron hatodik alkalommal pályázott sikeresen, és a Határtalanul program keretében két újabb osztály juthatott el Erdélyország csodálatos tájaira. Minden kirándulás egyedi, másmilyenné formálják a gyerekek, a felnőttek, a látvány, az időjárás, a körülmények. Az idei utazásunk viszont több szempontból is különlegesen alakult.
Aradon megemlékeztünk vértanúinkról, majd felkapaszkodtunk Déva várába.
Másnap leereszkedtünk a Tordai-hasadékba, majd még lejjebb: a tordai sóbánya feneketlen mélységeibe.
Szovátán ellátogattunk a Szent Ferenc Alapítvány által fenntartott gyermekotthonba, ahol a gyerekek együtt játszhattak, kézműveskedhettek az otthon lakóival, valamint a diákok adományait is átadhattuk.
Harmadnap ámultunk a Szent Anna-tó partján, és eljutottunk Csíksomlyóra is – ekkorra azonban egy vírus miatt sokan rosszul lettek.
Remény és reménytelenség közt hányódva a negyedik napon még ellátogattunk Korondra egy sófeldolgozó kisüzembe, ám az újabb megbetegedések miatt a további terveinket fel kellett adnunk.
A gyerekekkel és a kollégákkal több körben, különböző tevékenységformákban szükségesnek láttuk feldolgozni mindazt, amit együtt átéltünk. Beszámolómat a gyerekek visszajelzéseiből állítottam össze – általam szóljanak most ők: akikért ez a kirándulás létrejött.
A megvalósított programokból nekik legesleginkább a Tordai-hasadékba vezető túra és a sóbánya tetszett, és igen népszerű volt a korondi bazár is. Mindenki megemlékezett az erdélyi tájak szépségéről és a történelem kézzel tapintható közelségéről.
Honismereti vezetőnk, Amália nagyszerű útitárs volt, minden tekintetben. A gyerekek sok szépet írtak róla: egyéni stílusáról, tudásáról, hazaszeretetéről, és legfőképpen a bajban tanúsított segítőkészségéről. „Olyan volt, mintha ő is az anyukánk volna.”
Két pompás szállásunk volt: Zeteváralján és Torockón szálltunk meg. Arra a kérdésre, hogy mitől féltek, öten válaszolták, hogy semmitől. A többiek válaszai között – érthető módon – első helyen szerepelt a betegség, páran a Tordai-hasadékot említették és a sóbánya mélységeit, átérezve, hogy a természet alkotta lenyűgöző szépség egyszerre félelmetes is lehet. A medve csak a harmadik helyen végzett…
A megvalósult programok mellett a diákok nagy többsége a közösséggel kapcsolatos élményeket említette: a beszélgetéseket, a nagy nevetéseket, játékokat, az együtt átélt kalandokat, a közös túrákat.
Összegzésképpen megállapíthatjuk (gyerekek és felnőttek közös véleménye ez), hogy minden nehézsége ellenére, vagy inkább éppen azért – ez az utazás messzebb vitt minket, mint azt terveztük, és szemünk előtt nagyobb titkok tárultak fel, mint azt reméltük. Valami fontosat tudtunk meg egymásról – és önmagunkról. Köszönjük!
Balogh Anikó, kísérő pedagógus
