Aradi vértanúkra emlékeztünk

Megemlékező beszéd 2019. október 6.

Monori Jászai Mari Általános Iskola

Kedves gyerekek! Kollégáim! Tisztelt Vendégeink!

Az Aradi vértanúkra emlékezünk ma.170 évvel ezelőtt végezték ki azt a 13 honvédtisztet, kiknek nevét mindig tisztelettel kell említenünk.

„Hazádnak rendületlenül légy híve, oh, magyar!”

A Szózatnak ez a sora jutott eszembe, amikor azon gondolkoztam, hogyan tudnám egyszerűen megfogalmazni első osztályosnak és nyolcadikosnak is, hogy miért kell most itt állnunk és fejet hajtanunk 1849 mártírjai emlékére. Engedjétek meg, hogy tanító néniként a kicsik nyelvén fogalmazzak.

Vegyük sorra az idézet szavait:

HAZA: Mindnyájan tudjátok, mit jelent. Nekünk, magyaroknak Magyarországot. Volt idő, amikor a mi hazánk nem volt szabad ország. De a benne élő népek szabaddá akartak válni, ezért fegyvert fogtak, és harcoltak a szabadságért. Gyakran szoktam megközelíteni a témát mai szemmel. Hogy jobban el tudjátok képzelni az akkori helyzetet: milyen érzés lenne, ha a te édesapád, bátyád, nagyapád, szomszédod, kedves ismerősöd elbúcsúzna tőled és a családtól, és beállna katonának, mert úgy érzi, hogy ezt meg kell tennie a hazájáért, a családjáért. Tudom, hogy nehéz elképzelni ezt ma, amikor ez a szó: hazaszeretet már szinte megfoghatatlan, értelmezhetetlen fogalom. Manapság bárki elmehet külföldre tanulni, dolgozni. És sokan közülük nem is térnek vissza a szülőhazájukba. Akkoriban ez fel se merült az emberekben. Itt születtek ők is, a szüleik, a nagyszüleik is. Itt volt a családjuk, a házuk, az otthonuk, a szeretteik sírja a temetőben, a szőlejük a hegyen, a templomuk a falu közepén. Dehogy akarták elhagyni! Meg kellett védeniük, és mivel nem volt számukra semmi fontosabb ezeknél a dolgoknál, hát beálltak Kossuth Lajos seregébe, és mentek a csatába a tábornokaik után. Hogyan? RENDÜLETLENÜL. Itt egy újabb szó a Szózatból. Rendületlenül. Vagyis nem inogtak meg. Hittek abban, hogy jó és nemes célért harcolnak. Hűségesek, vagyis HÍVEK voltak a hazájukhoz, a tábornokaikhoz.

Csodálatos küldetés volt. De sokan, nagyon sokan adták az életüket. Sok kisgyerek maradt árván. A 13, Aradon kivégzett tábornoké is.

Sajnos leverték a magyar szabadságharcot. A vezetőket kegyetlenül kivégezték. De tudnotok kell, hogy nagyon bátor emberek voltak. A 13 tábornok is, és az a sok-sok ezer magyar honvédő katona is, akik életüket adták Magyarországért.

Ezért kell őrizni emléküket, ezért hajtunk most fejet, és ezért illik tudni minden magyar embernek a vértanúk nevét.

Soroljátok velem együtt:

Aulich Lajos

Damjanich János

Dessewffy Arisztid

Kiss Ernő

Knézich Károly

Lahner György

Lázár Vilmos

Leiningen-Westerburg Károly

Nagysándor József

Poeltenberg Ernő