2011. december 20-án és 21-én játszotta iskolánk színjátszó csoportja Lev Tolsztoj: Panov apó különös napja című mesejátékát. Az első napon 250, a másodikon 300 nézőt vonzott az előadás! A produkció különlegességét adta, hogy a tantestület 15 tagja, ugyanannyi diák és iskolánk énekkara mellett színpadra lépett a híres színésznő, Pécsi Ildikó is.
A felső tagozatos tanulókat arra kértem, írjanak néhány mondatos fogalmazást a látottakról. A gyermeki vallomásokból kiderült, hogy a fiatal nézők szinte mindegyikét megérintették a látottak.
Rengetegen írták, hogy "az egész tetszett". Értékként emelték ki, hogy szomorú és vidám részek váltogatták egymást a cselekményben.
Szinte mindenki megtalálta a maga kedvenc "színészét". Az utcaseprőt alakító Kissné Oszkó Katalint, illetve a két Idegent megszemélyesítő dr. Kereszturi Imrénét és Dobiné Oláh Évát majd mindenki fergetegesnek ítélte.
Sokaknak tetszett a címszereplő, Wohner István alakítása is. Majdnem ugyanennyien voltak igen jó véleménnyel a Szomszédasszonyról (Barna-Pőcz Matild Mária), a Fogadósnéról (Kovács Gyuláné) és a Szegény családról (Boldog Lászlóné, Kadlecz Evelin, Rávágyi Dóra).
A tanulók értékelték a híres vendég művész, Pécsi Ildikó mesélő megjelenését és színpadi munkáját:. "Tök jó fej néni…" – írta róla egy nyolcadikos kislány. Volt akinek a felolvasása, volt akinek az éneke tetszett, s akadt, akinek személyes élmény is jutott: "…kedves volt velem". "Még sosem láttam őt élőben. Nagy megtiszteltetés volt számunkra, hogy eljött hozzánk." – fogalmazott a Kossuth-díjas művésznőről egy másik diák.
Jelentős volt azoknak a száma, akik örömüket lelték az iskola kórusának hallgatásában.
Nem egy ifjú néző dicséretét érdemelte ki a Koldusok (Wohner Istvánné és Kovács Krisztina), a Rőzsegyűjtő asszony (Burjánné Tóth Ildikó), az ő leánya, Kátya (Kovács Réka) és az Anya (Pongrácz Viktória) játéka. Volt tanuló – nem is egy – aki kiemelte, hogy tanárai mellett még a portások – Falubeli (Horváth Lajos) és Apa (Dézsi Zsigmond) is szerepeltek a színdarabban, még hozzá jól.
Az elismerésből még a gyermek Jézus hangján megszólaló – ám a színpadon mindvégig láthatatlan kórusvezetőnek – Hegedüsné Csák Mónikának is jutott.
A nézők dicsérték a további gyermek szereplőket is (Belcsik Viktória, Bunta Botond, Ellenbacher Adrienn, Hartmann Klaudia, Hartmann Krisztina, Korsós Krisztián, Kovács Edina, Kovács Éva, Kovács József, Pőcz Viktória, Sinkovicz Magdolna Viktória), de még a darab választás, a díszlet, a jelmez, a világítás, de még a nézőtér megtervezettsége sem kerülte el a figyelmüket.
Többen annak a reményüknek adtak hangot, hogy " talán máskor is lesz színházi előadás iskolánkban"! Mások már bánták, hogy annak idején nem jelentkeztek a színész-toborzóra… Ismét mások – közöttük felnőttek is – azt fogalmazták meg, hogy a karácsonyi hangulat méltó előkészítését jelentette számukra a mesejáték megható végkifejlete.
Rózsavölgyi Krisztina 5.a osztályos tanuló többek között a következőket írta: "…Jól voltak kiosztva a szerepek. Ahhoz képest, hogy a tanárok és a diákok nem is színészek, olyan volt, mintha színházban lettem volna. Vicces volt, jó volt, szóval én bedobtam a vázába 200 forintot.).
Végezetül álljon itt egy idézet az egyik ötödikes fiútól, kinek gondolatain – minekutána a darabban legalább hússzor hangzott el Panov apó neve – igen jót nevettem: "…Nagyon tetszett a műsor… A legjobban Balogh apó… Balogh apó nagyon segítőkész volt. Nekem ezért tetszett Balogh apó…). Méltányoltam, hogy bár a címszereplő nevére rosszul emlékezett, legalább a Baloghot mind a háromszor gh-val írta…
Dr. Patkós József
rendező